Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén
Közlemények helytálló megfogalmazásuk szerint „egy fejlettebb gazdaság, korszerűbb termelés, aktívabb társadalom a jelenleginél pontosabb, gyorsabb tájékoztatást tesz szükségessé". A könyvtári és szakirodalmi információs rendszerek szolgáltatásainak kiépítése és fejlesztése elengedhetetlen, a piaci folyamatok is ezt követelik meg, sőt már ekkor „egyre inkább érvényesül az információ árujellege". Mindezek mellett „a történetiség előtérbe kerülése, az államigazgatás korszerűsítése, a jogállamiság kiépítése során megnő az igény a történeti és információs értékű levéltári anyagok és a levéltárak iránt".58 A zene- és táncművészet politikai átalakításához alapfeltételnek nevezték, hogy „az állam feladata ütőképes, monopóliumok nélküli intézményrendszer létrehozása, a költségvetés és a támogatások helyes elosztása, elsősorban az intézmények esetében a megfelelő vezetők kinevezése, továbbá annak biztosítása, hogy a művészetek eljussanak a közönséghez". A vezetők kiválasztásánál a szakmai szempontok legyenek a meghatározóak, a művésztársadalom „kiemelkedő személyiségeinek" véleményét minden esetben tekintetbe kell venni, valamint a közönség valós és várható igényeire is figyelemmel kell lenni. Ezen kívül „tudomásul kell venni, hogy a színvonal emeléséért folytatott küzdelem nem érdeke a művésztársadalom többségének. De a színvonal területén történő megalkuvás a közönség és a társadalom érdekei ellen hat. Éppen ezért igényeinket az élvonalhoz kell igazítani." Anyagi tekintetben „a művészeti élet létének biztosítása legyen kiemelt állami feladat, úgyis, mint értelmiségi politikánk dokumentáló- ja. A művészek erkölcsi és anyagi megbecsülése, a társadalomban elfoglalt kiemelt szerepe központi gondoskodást igényel." Ezért „művészetpolitikánkat ne az anyagiakhoz igazítsuk, mert elegendő ráfordítás nélkül nem lehet eredményt elérni. Ne a maradványszemlélet érvényesüljön a kultúra anyagi ellátásában."59 A színházművészetben az 1989-es elemzés szerint a hetvenes években megindult pozitív folyamatok a nyolcvanas évek közepén megtorpantak, leginkább a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt. „Szükséges tehát ismét lendületet venni, szorgalmazni a struktúra további korszerűsítését, az új szemléletű színházi vezetők »helyzetbe hozását« támogatni, akik képesek a »biztonsági műsorpolitika« megváltoztatására, a bátrabb kísérletezésre is." Ezzel kapcsolatban gondolni kell a „káderutánpótlásra", a felső szintű képzés reformja segítségével. „A vezetői posztok betöltése csak pályáztatással történhessen, meghatározott időre és elfogadott koncepció alapján." Mivel a kommercializálódás, az igénytelenség nem hagyta érintetlenül a színházművészetet sem, ezért a tárca által nyújtott támogatás csakis a mű értéke alapján történhet, azonban ehhez teljesen ki kell majd 58 Uo. Villangó István (Közgyűjteményi Főosztály) feljegyzése. Mindezek mellett a kormányprogramhoz kapcsolódóan a Minisztérium vezetői azt is leszögezték, hogy a „kulturális javak, a tudás, az információ hozzáférhetősége tekintetében egyre erőteljesebb különbségek alakulnak ki a társadalom egyes rétegei között. Az információ termelőerővé vált, de nem számoltunk ennek jelentőségével. Információs rendszerünket úgy kívánjuk korszerűsíteni, hogy az állampolgárok tájékozottságát megfelelően biztosítsa." (XIX-I-9-j-33. tétel-sz. n.-1989.) 59 Uo. A Zene- és Táncművészeti Osztály feljegyzése. 142
