Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén
Közlemények keltett, maguk az intézmények is szívesen panaszkodtak az újságoknak, vagy éppen egy minisztériumi tisztviselő sajtónyilatkozatát bírálták meg. Számos ilyen támadás után a tárca egy válaszlevélben azt a kijelentést tette, hogy „a tömegkommunikációs tömegtájékoztatási szervek [!] néha önkényesen, napi indulatkeltő elképzeléseiknek megfelelően manipulálják egy-egy interjú anyagát".46 Szintén meghatározó jellegzetesség lett az egyházak folyamatosan növekvő aktivitása. Az állam korábbi egyházellenes tevékenysége leépült, sőt egyre negatívabb megítélésbe került, és megkezdődött revideálása is. Glatz Ferenc miniszterként igyekezett jó kapcsolatokat kiépíteni az egyházi vezetőkkel. Az egyház- politika átalakulásával párhuzamosan az iskolai nevelés ügyében is új kérdések vetődtek fel, leginkább az egyházi iskolák sorsával kapcsolatban (már ekkor több iskola visszaadását kérte korábbi tulajdonosa).47 Az egyházpolitika változását nem mindenki figyelte elégedetten. Akadtak, akik véleményüket nem mindig csak szűk körben hangoztatták, hanem tollat is ragadtak. Az „Igazmondó János" álnevű személy 1988 októberében írt tanulságos — bár kétségkívül szélsőségesen egyoldalú — levele az '50-es éveket idéző hangvétele miatt inkább provokációnak hat, amikor arról panaszkodik, hogy „sajnos a haladó szocialista, kommunista világnézet ma Magyarországon veszélybe került. A reakció sötét erőit igyekeznek a levitézlett múltból újból életre kelteni." Ismét megindult a vallási propaganda és agitáció, holott „a vallásos világnézet valóságos szellemi ópium a nép számára, hiszen a vallás nem más, mint babona, hazugság és dajkamese a javából". Ráadásul ők a „felvilágosult gondolkodásúakat" és a más vallásúakat engesztelhetetlenül gyűlölik, és a történelem tele van a véres áldozataikkal. Ezért „egyáltalán nem kívánatos, hogy a védtelen és kiszolgáltatott gyermektudatot a papok, apácák maszlagjaival tömjük meg, egy életre megmérgezve" Senkit sem szabadna papnak engedni, és „úgy kellene nevelnünk az embereket, hogy tudatosan érezzék a vallásos világnézet iszonyatos és nevetséges hazugságait. [...] A fasizmus ideológiájának létrejöttében a papok állandó uszításai komoly szerepet játszottak. [...] Manapság próbálkozások történnek a papokat bekapcsolni a világi nevelésbe (pl. cserkészmozgalom). Akkor nem kell nekünk a cserkészmozgalom, ha a papoknak is befolyása lenne benne! Nem kérünk apá- ca-betegápolókat sem! És nem szent István király! — Hanem I. István király!"48 A belső igények jelentkezése a változásra A vezető pozíciókban lévő, képzett és tapasztalattal rendelkező minisztériumi tisztviselők 1988-1989-ben egyre többször nyilvánították ki véleményüket a régi, 46 MÓL XIX-I-9-gg-3-l-5. tétel-1989. A Közgazdasági Főosztály vezetője 1989-ben nagy számban volt kénytelen hivatalos választ és magyarázatot adni az iskoláktól, közintézményektől érkező haragos panaszlevelekre, valamint a sajtóorgánumok híreire. 47 MÓL XIX-I-9-d. Az egyházi kárpótlás a '90-es évek problematikája lett. 48 MOL XIX-I-9-C-3107-1988. 136
