Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén

Közlemények

szinte lehetetlenné teszi a működést. Évek óta nem követi az áremelkedéseket (energia, tisztítószerek, stb.) a dologi automatizmus. A tanácsi egységes pénzalap mindent elsüllyeszt. [...] Tanácsi és iskolai kezdeményezések nem valósulhatnak meg, mert központi segítséget nem tudunk adni a helyi kezdeményezések kiegészítésére."7

A nevelési ügyek kapcsán kijelentették, hogy „egyre több helyen vetődik fel a kérdés, hogy miért vannak a központi szakmai intézetek, ha nem tudják a tananyagot tanulhatóvá tenni, ha évek óta nem sikerül a követelményszinteket meghatározni, ha nem tudnak alternatív programokat biztosítani, ha nem tudnak jó mérési rendszert kialakítani". A tanítók szerint a pedagógiai kutatások „messze vannak a valóságtól", és azokból semmit sem tudnak felhasználni. Az utóbbi években alig volt ellenőrzés, emiatt „szétesik az iskola, megbomlik a rend, a fegyelem. A vezetők elbizonytalanodtak (tanulmányi felügyelet nincs, szakfelügyelet nincs, a tantestület csak önellenőrzéssel nem sokra megy)" Az iskolákból „hiányzik az érzelmi nevelés, iskoláink sivárak, gyermekeink elemi viselkedéskultúrát nem tanulnak sem otthon, sem az iskolában". Az akkor hivatalosan 5,9%-os arányban iskolába került cigánytanulók esetében számukra, valamint az egyéb hátrányos helyzetű (veszélyeztetettnek nevezett) diákok neveléséhez külön speciális programok bevezetésének szükségességét hangsúlyozták.8

A középfokú iskoláztatás problémái

E többrétegű képzési formát szintén több nehézség sújtotta. A rendszerváltás előtti évben számszerűen 460 ezer fő tanult középfokú intézményben: 118 ezer gimnazista, 145 ezer szakközépiskolás és 197 ezer szakmunkástanuló. Egy gimnáziumi tanuló oktatásának (állami) költsége 21 ezer Ft volt, míg egy szakmunkástanulóé 17-18 ezer Ft.9

A közvélemény szerint jó teljesítményt nyújtó gimnáziumi oktatás sem volt mentes a bajoktól. A kimutatások szerint „a továbbtanulni szándékozó gimnazisták száma magas, de közvetlenül az érettségi után a felvételi vizsgán megfeleltek és felvettek aránya — a javuló tendencia ellenére — sem megnyugtató (kb. 30-35%). Az érettségit követő években kb. ugyanilyen arányban jutnak be tanulónak a felsőfokú intézményekbe. A tovább nem tanulók — kb. 40% — általános műveltségük révén rövid idő alatt képesek felkészülni bizonyos munkák ellátására." A '80-as években számos új gimnázium nyitotta meg kapuit, az osztályok létszáma a demográfiai hullám ellenére stabilizálódott, és a tanári ellátottság is javult. A gondok közé sorolták viszont a tantervek túlméretezettségét, egyes

7 MÓL XIX-I-9-d-3655-1989.

8 Uo.

5 MÓL XIX-I-9-r-2. tétel-sz. n.-1989„ valamint: XIX-I-9-d-3879-1989.

122