Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén

Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén

esetekben ennek korszerűtlenségét, a központi irányítás túlszabályozottságát, a helyi önállótlanságot és az idegennyelv oktatásának elégtelenségét.10

A középfokú oktatásban leginkább a szakmunkásképzés gondjai váltak akuttá. „A hazai szakképzés általános helyzete rendkívül elszomorító. Az ipar és a gazdaság évek óta válsággal küzd, sok cég a szanálás és a csőd áldozata lett. A »szegény rokont«, a szakképzést épp hogy csak élni hagyják."11

Mindezeken túlmenően a szakmunkásoktatást „zsákutcás jellegűnek" és strukturálisan elmaradottnak minősítették, amelynek „feltételrendszere nem tekinthető kielégítőnek. További romlása ma már az alapvető képzési funkciókat veszélyezteti. Az oktatási ráfordítások abszolút értékének emelkedése ellenére a szinten tartás sem valósítható meg, amiben szerepe van annak is, hogy az oktatásra fordítható költségekből a középfokú szakképzés részesedésének aránya a legutóbbi évtizedben csökkenő." Az általános iskolák kiemelt fejlesztése miatt csökkentek ennek a képzési formának a beruházási arányai. A középfokú iskoláknak csak egy része képes megfelelő színvonalon oktatni. „Ebben nem elhanyagolható szerepet játszik az általános iskolai előképzettség alacsony színvonala, a pálya- orientáció fogyatékosságai, az elavult tananyagtartalom, valamint a középfokú oktatási intézmények oktatási feltételeinek fogyatékosságai." A szakmunkásképző intézményekbe a tanulók eleve gyenge tanulmányi eredményekkel kerültek, és a közismereti tárgyak oktatásának tartalma e helyen sem haladta meg az általános iskola kötelező tananyagát. „A szakmai oktatás döntő hányada a gyakorlati képzés, melynek során a tanulók egy-egy szűk szakmának a gyakorlati oktatást ellátó vállalat igényeire szabott ismereteit sajátítják el. A szakmunkástanulók lemorzsolódása a teljes képzési idő (1982-1985) alatt átlagosan 24,3% volt."12

A szakoktatás bajai tehát már korábban jelentkeztek, de csak 1988-1990 között, a pénzügyi válság és szerkezetváltás körülményei között váltak égető problémává. A gazdasági viszonyok átrendeződése miatt ebben az időszakban észlelték egyre erősebben a globálisnak nevezett munkaerő-kereslet csökkenését, a növekvő munkanélküliséget. 1989-ben a pályakezdő fiataloknak 16%-a már nem tudott elhelyezkedni. Ezt a demográfiai hullám is befolyásolta. (A hetvenes évek első felének viszonylag magasabb születési arányszámából adódóan a nyolcvanas évek végére a korábbinál több tizenéves került ki a munkaerőpiacra). Jellemzően az alapfokú oktatásból kikerült, de továbbtanulni nem akaró fiatalok szakképzettséget nem igénylő fizikai munkába való elhelyezése ütközött nehézségekbe.13

Mindezekkel párhuzamosan a szakképzés irányítása áttekinthetetlenné vált, a pénzügyi források csökkentek, magát a szakoktatást a Minisztérium is korszerűtlennek nyilvánította. Kiemelten hangsúlyozták, hogy jelentősen elavulttá vált az iskolák szerszámgépparkja. Egy 1982-es felmérésre utalva elismerték, hogy

10 MÓL XIX-I-9-r-2. tétel-sz. n.-1988.

11 Uo.

12 MÓL XIX-I-9-r-3. tétel-sz. n.-1989., valamint uo. 2. tétel-sz. n.-1988.

13 MÓL XIX-I-9-r-6. tétel-sz. n. 1990. A fiatalok munkába állásának időtartama már ekkor érezhetően megnövekedett.

123