Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén

Keresztes Csuha: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén

fejlődéshez való felzárkózásra, ellenkező esetben a fejlődés szélső perifériáira kerülünk."3

A kiművelt főket biztosítani hivatott oktatási szférában ekkoriban kb. 314 ezer különböző végzettségű pedagógus foglalkozott a majdnem 2,2 millió gyermek, tanuló, vagy éppen főiskolai vagy egyetemi hallgató nevelésével és oktatásával.4

Az alapfokú iskolák gondjai

1986 után az általános iskolai tanulólétszám folyamatosan csökkent: az 1989-es évben az 1 millió 280 ezer főnyi tanulónak 3526 iskolát tartott fenn az állam, egy általános iskolai diák oktatásának évi költsége 1989-ben kb. 15 ezer forintot tett ki.5

A nyolcosztályos alapképzés számos gondja közül a következők voltak a legégetőbbek: a központi helyektől távol eső településekre nem jutott szakképzett pedagógus, a működő pedagógusok továbbképzése akadozott, élet- és munkakörülményeik is elmaradtak a kívánatostól. Az iskolák szociális ellátásában a „sok éves fejlődés után az utóbbi két évben mindenütt hanyatlás tapasztalható". A diákotthonban elhelyezett tanulók száma is csökkent (bár ez az ellátás minőségi javulását hozta magával). A '70-es évek közepétől, a demográfiai hullám hatásának kiküszöbölésére megindított iskolafejlesztési program keretében jelentős beruházásokat és fejlesztéseket kezdeményeztek, növelni tudták az osztálytermek számát és a pedagógus létszámot is. „A működési feltételek fejlesztése azonban a tanulólétszám-növekedés által előidézett szükséglet-növekedést nem tudta teljes mértékben ellensúlyozni. A '80-as évek közepéig mind a tárgyi, mind a személyi feltételek tekintetében visszaesés volt tapasztalható az ellátásban. Azt, hogy nem lett még kedvezőtlenebb a helyzet, csak a minőségi követelmények liberalizálásával lehetett elérni. Az intézményhálózat ellátó képességének bővítését nagyrészt szervezési megoldásokkal sikerült biztosítani." Ez utóbbi többek között azt jelentette, hogy a statisztikai kimutatásokban lehetővé tették minden tanításra használt helyiség osztályteremként való feltüntetését „függetlenül annak eredeti rendeltetésétől". Ezen kívül „igen sok helyen kényszerültek, illetve kényszerülnek jelenleg is meglévő létesítmények 100%-on felüli, illetve több műszakos kihasználására".6

Az 1989-es év második felében az anyagi bajokról már kendőzetlenül fogalmaztak. „A kistelepüléseken lévő általános iskolák épületeinek nagy része, és a nagyvárosok belső kerületeiben lévő iskoláink zöme olyan rossz állapotban van, hogy ha rövid időn belül (egy-két év) nem kerülnek felújításra, életveszély miatt be kell zárnunk őket. [...] A helyi fenntartók iskoláknak biztosított költségvetése

1 MOL XIX—1—9—j—33. tétcl-sz. n.-1989.

' MOL XIX-I-9-d-3879-1989. Ebbe beletartoztak ún. diákszociális ügyeket (étkeztetés, napközi, diákotthon) intéző személyek is.

5 MÓL XIX-I-9-d-3879-1989„ valamint XIX-I-9-r-2. tétel-sz. n.-1989.

6 MÓL XIX-I-9-r-2. tétel-sz. n.-1989.

121