Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére gyűlés elhalasztásának főispáni önkényét, a főispáni surrogatiót (helyettesítést), illetve a tiszti vád indításának és a rögtöni elfogatásnak a lehetőségeit.139 Több vélemény fogalmazódott meg a rendelet elfogadása mellett is. Józsa Péter140 táblabíró pl. úgy vélte, hogy az emberélet fenyegetettsége a rendelet kisebb törvénytelenségeihez képest nagyobb veszély akkor, amikor a kicsapongások az országban megyéről megyére terjednek(l). Ráadásul törvény csak az első alispán jelöléséről rendelkezik, másban nem köti a főispán kezét, akinek a közcsend háborítóit actio alá vetetni és az 1687:14. te.141 szerint elfogatni ugyancsak törvényes kötelessége, józsa szerint a surrogatio intézményének gyakorlata zavarok esetén a szokáson alapul, amely Magyarországon a törvényekkel megegyező jogforrásként funkcionál. Erdélyi Vazul142 görög egyesült kanonok szerint a törvénytelen kicsapongások megrendszabályozása éppen a törvényes szabadságot biztosítja, Fényes Károly táblabíró és Szlávy László királyi tanácsnok szerint pedig a rendelet amolyan „emlékeztető", ami nem is a megyéknek(!), hanem csak a főispánoknak szól. Józsával Beöthy Ödön143 szállt vitába, mondván: alkotmányos országban a törvény áll mindenek, így a fejedelem felett is, a helyettesítésnél pedig hiányzik a consensus populi Werbőczy-féle kritériuma ahhoz, hogy a szokást törvényes jogforrásként fogadják/ismerjék el.144 A bihari közgyűlésen is problematikusnak bizonyult a „pártoskodás" és a „kicsapongás" terminusainak definiálása, illetve elkülönítése. Beöthy Lajos aljegyző szerint a pártoskodás önmagában nem tilalmas, mivel factio mindenhol létezik, ahol szabad választás van. Szlávy László viszont szűkítette volna a kört: aki önmaga mellett 139 KLÖM VI. köt. 956-957. 140 Bihari táblabíró, a nagyváradi püspökség jószágigazgatója, 1846-tól királyi táblai ülnök. 141 „A gonosztevő nemeseknek, kiknek a lakásukon kívül alig van valamely fekvőjószáguk, az elfogásról alkotott 1655-ik évi 38-ik cikkelyt s letartóztatásuk további módját megmagyarázzák. És noha a közönséges gonosztetteket féktelenül és nyilvánosan elkövető nemesek ellen, a kiknek lakásukon kívül alig van valamely fekvőjószáguk s azok bűntársai ellen az 1655-ik évi 38-ik czikkelyben előirt eljárás fennáll, de mivel ezek közt többnyire olyanok is vannak, kik bűnök öntudatában, csupán az ellenük indítandó vizsgálat hírét hallva, alattomos szökéssel segítenek magukon: 1. § Hogy tehát az ilyen gonosztevőknek a megérdemlett büntetés megtorlatlan kijátszására, és ezzel bármely szörnyű gonoszságok vétkes elkövetésére ez utón is alkalmuk ne nyíljék: a karok és rendek a fennidézett czikkelyt továbbra akképen magyarázták, hogy a mondott gonosztevőket bűntettüknek egyébként világos és elegendő előzetes felderítése után, a megyék illetékes hatóságai az előbbi módon ellenükben teljesítendő vizsgálat előtt is, rögtön elfogathassák és azután, a törvény rendjének megtartásával, kellő büntetéssel sújthassák." 1687:14. te. 142 Görögkatolikus kanonok, majd nagyváradi görögkatolikus püspök. 143 (1796-1854) Bihar, Szabolcs és Zala megyék táblabírája, a bihari liberálisok vezető alakja, a megye országgyűlési követe 1832-1836-ban, a Törvényhatósági Tudósítások megyei levelezője. Csengery, 1851. 144 Az 1825-1827. évi országgyűlésen Bihar vármegye sérelemként terjesztette fel az uralkodó 1822. június 24-i leiratát, amelyben a megüresedett megyei tisztségek időszaki betöltését a főispánnak tulajdonítja. KLÖM VI. köt. 958. 97
