Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
Közlemények A választási kicsapongások és pártoskodások megfékezésének ürügyén a fő- ispáni jogkör, illetve jogosítványok jelentős mérvű kiszélesítésével a rendelet — talán nem is nagyon burkolt — politikai célja az volt, hogy a megyékben a kormányzat számára az országgyűlések közötti időszakra is hegemén befolyást szerezzen a rendekkel, ezen belül a reformellenzékkel szemben: hogy a konzervatív főispánok megtisztíthassák a megyék tisztikarait az ellenzéki vezetőktől, és így csökkentsék azok befolyását. Az uralkodói törekvés lehetővé tette, s egyben kikényszerítette, hogy mind a kormányzat, mind a megyék újra pozícionálják magukat, állást foglaljanak, hiszen a nemesi politikai jogok legfontosabbikának,3 a szabad választási jog gyakorlásának a befolyásmentes, korlátlan érvényesülése került a támadások kereszttüzébe. Ezen keresztül pedig a megyei autonómiák jogszabályok útján, intézményesen történő részleges felszámolásának a reális veszélye, koncepciója bontakozott ki. A kormányzat-vármegye dichotómia kirajzolódása, illetve a rendelet kibocsátásának és megyei visszhangjának koreográfiája eltérő hangsúlyokkal az 1820-as évek elejének adó- és újoncügyi megyei ellenállását idézi — legalábbis a politikai retorikát, illetve a politikai kommunikáció csatornáit és működését tekintve, hiszen királyi biztosok kiküldésére és a rendelet erőszakos érvényesítésére ezúttal nem került sor.4 Előzmények és a rendelet ismertetése A rendelet kibocsátásának tényleges, konkrét okaira több magyarázat is adható. Egyrészt az 1830-as évek középső harmada „restaurációs időszak" volt, s ismét tot előkészítő MOL A 39 1836:12 074. sz. aktára utal vissza (ennek elemzését 1. lejjebb). Iktatásakor a rendelet a Helytartótanácsnál a 30 762. számot kapta. A körrendeletét idézi és latinul közli: Palugyay, 1844. 63-65. Barta István és Palugyay Imre — valószínűleg elírás miatt — tévesen 13 017/1254. sz. „kormányi körparancsként" veszi át a rendelet hivatkozását. KLÖM VI. 875. Fejér vármegye közgyűléséről szóló tudósítás átvételekor, illetve PALUGYAY, 1844. 63. A történeti irodalom több helyen is említi az uralkodói leiratot, de elemzésével és recepciójának általános ismertetésével még adós. Palugyay Imre a tisztújítási visszaélések szabályozási kísérleteinek ismertetésekor közli a rendeletet, de nem kommentálja azt: PALUGYAY, 1844. 63. Molnár András röviden ismerteti a főispánoknak szóló rendelkezés főbb pontjait, és rámutat az ellenzéki megyék által többnyire kifogásolt passzusokra: MOLNÁR, 1989. 20. Tilcsik György a rendelet tartalmára annak a Vas megyei közgyűlés által kifogásolt pontjain keresztül utal: TILCSIK, 2000. 24. Kósa László csak megemlíti a rendeletet, de tartalmát, eszközeit nem ismerteti: KÓSA, 2001. 176. Ruszoly József Kosához hasonlóan csupán megemlíti a leiratot, ráadásul a központi iktatás helyett a törvényhatósági, megyei (csongrádi) közgyűlési jegyzőkönyv számát adva meg: RUSZOLY, 1979. 6. Érdekes módon Degré Alajos példamutató és programadó tanulmánya nem említi a vizsgált rendeletet, feltehetően, mert Degré nagyrészt megyei anyaggal dolgozott: DEGRÉ, 1973. Révész Lászlónak a magyar „parlamentarizmus" korai időszakát bemutató német nyelvű alapműve röviden ismerteti a tisztválasztási normatívum főbb rendelkezéseit a választási eljárás szabályozásának vázlatos áttekintésekor: Révész, 1968. 123. Bene János az 1836. júniusi szabolcsi véres tisztújítást ismertető tanulmányában idéz a rendelet megyének küldött magyar szövegéből, és számol be a szabolcsi reakciókról: Bene, 1980.51., 53., 55., 57-58. 3 Werbőczy, 2006.1. köt. 9. 4 Vö. Vörös, 1980, valamint Horváth M., 1886.1. köt. 85-132. A nógrádi események mintaszerűen részletes feldolgozását 1.: PRAZNOVSZKY, 1987. Zaláról újabban: MOLNÁR, 2003/a. 174-191. 76
