Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Poór János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungarnja

Poor János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungarnja

ország nem való Európába. A nemesség gúzsba köti a királyi hatalmak magakadályozza, hogy az ország állapotáról összeírások és felmérések révén pontos kép alakuljon ki, kaotikus állapotban tartja az adórendszert stb., miközben rendelkezik olyan hatalommal és olyan alkupozíciókkal, hogy lehetősége lenne europaizálni az országot (49v.). De alkalmatlan rá. A katolikus főpapság és az arisztokrácia, amely III. Károly alatt még szemben állt egymással, a reformer II. Józseffel már közösen szegült szembe. Berzeviczy nem tartja sokra a „szövetségeseket". A katolikus klérus tagjainak (akiknek a jogaiban a görög katolikus papok osztoznak, a protestánsok nem82) se feleségük, se gyerekük, következésképpen hazájuk sincs. Az így jellemzett klérus ráadásul még fölötte is áll a világi nemességnek (mágnásoknak és az alsóbb nemeseknek egyaránt), mert legalább nem a vak véletlen hozza helyzetbe, hanem személyes érdemek és képességek — írja (50r.). Különösen kártékonyak a szegény nemesek. Ahhoz büszkék, hogy mesterséget tanuljanak, paraszti munkát nem vállalnak, katonának nem állnak, mert az alárendelt helyzet nem tetszik nekik. így aztán tolvajok és csalók, és annál is inkább azok lehetnek, mert kiváltságaik védik őket (50v.).

A politikai elit — a mágnások fölé emelt hazátlan klérustól a tolvaj kisne- mességig —, amely szinte kizárólagosan uralja a törvényhozást, a hivatalokat és a bíráskodás fórumait, semmibe veszi a városi polgárt, állampolgárnak és embernek sem tekinti a népet (54r.). A megyegyűléseken tumultuózus jelenetek zajlanak, a megyékben összekeveredik a közigazgatás és az igazságszolgáltatás, a megyei hivatalnokok túl vannak terhelve és rosszul vannak fizetve.83 (Ezt a rendszert is meg akarta reformálni II. József, és annak védelmében is összefogtak ellene a korrupció helyi haszonélvezői. 54v.-55r.)

A feltűnő ellenszenvvel szemlélt politikai elittel szemben Berzeviczy mindig együttérzéssel ír a társadalom többi rétegéről. Már világtörténeti fejtegetéseiből láttuk, hogy a történelem és a civilizáció motorja szerinte a város és a városi polgárság. Úgy véli, üdvös lenne, ha az országgyűléseken ugyan képviselt, de ott megalázó mellékszerepre kényszerített városokból ötször annyi lenne Magyarországon, mint amennyi van. A parasztság pedig, mint írja, annyira közel áll a szívéhez és az eszéhez, hogy a függelékben külön fejezetben foglalkozik vele. Ismételten sérelmezi a paraszt történetileg nem indokolható bevonását a katonai terhek viselésébe, a katonaállítás embertelenségeit, felsorolja a paraszt szinte felsorolhatatlan egyéb terheit: útépítés, hídépítés, útadó, hídpénz, előfogat, vám, földesúri és egyházi terhek, deperdita stb. Mint a parasztságról írt, nyomtatásban is megjelent művében, a Panorámában, foglalkozik a diarendszerrel, amelyet itt is a hazugság rendszerének minősít (56r.) Az 1790-1791. évi országgyűlésen ugyan bizottságot állítottak fel az úrbéri ügyek vizsgálatára, országgyűléseken szép szavak hangzottak el a jobbágyságról, de semmi remény nincs arra szerinte (és az 1792 és 1812 között zajlott országgyűléseken történtek

82 A görögkeletiek országgyűlési képviseletét nem említi.

83 A megyei zavarokhoz 1.: Soós, 2009. 74-90.

63