Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Poór János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungarnja

Közlemények

Valójában tehát egyszerűen meg lehetne oldani egy nyomasztó, az érintetteket megnyomorító és rettegéssel eltöltő problémát. Annál is inkább, mert a kapi- tulációs rendszer bevezetése Berzeviczy szerint felségjog. De egyszerű problémát egyszerűen Magyarországon szerinte nem lehet megoldani. Megoldása kapcsán ugyanis csak újabbak keletkeznek, és szinte biztos, hogy szembekerül egymással a — soha nem csak a problémát megoldani akaró, hanem a szinte mindig egymást legyőzni akaró — király és a rendiség. Továbbra sem lenne ugyanis világos, mi a király és mi a rendiség „jogosítványa" a hadügy terén. A kapitulációs rendszer bevezetésével pedig, lévén, hogy a katonák leszerelése miatt — értelemszerűen — gyakrabban kell a gondoskodni a hadsereg kiegészítéséről, a konfliktusok száma (a hatáskörök tisztázatlansága miatt) még gyarapodhat is.81

Berzeviczy, mint látjuk, alapos ismerője (bizonyos pontokon sajátos értelmezője) a magyar hadügynek és hadtörténetnek, de hadügyi fejtegetései — különösen a Panorámában, amelyben a fentieket csak vázlatosan fejti ki, és amelyhez most visszatérünk — nem önmagukban érdekesek a számára. A nemesség honvédelem körüli kötelezettségei, azok teljesítése vagy mellőzése a kiváltságosok 19. századi jogállását érinti. Kötelezettségeit nem teljesítő, de beleszólási jogával visszaélve az egész magyar hadügyet kaotikussá tevő, a nem nemeseket megnyomorító nemesség-kép áll elő fejtegetései nyomán, és a képet — más szavakkal a nemesség elleni politikai vádiratot — a Berzeviczy-kéziratok alapján aligha lehet árnyalni vagy cáfolni. Illetve annyiban lehet árnyalni, hogy még sötétebbre lehet festeni, és ezt Berzeviczy nem mulasztja el megtenni. (A nyomtatásban megjelent munkák hangvétele és szóhasználata, érthető módon, mérsékeltebb.)

A kötelezettségeit nem teljesítő mindenfajta rendű és rangú egyházi és világi nemesség miatt Berzeviczy szerint, ismételjük többedszer, a 19. századi Magyarkommen, sie mit Auszeichnung sich dem Landmannsgeschäfte widmen sehen wird: dann wird er daran glauben, dann wird er den Soldatenstand zu verabscheuen aufhören, denn wird er ihn als eine Pflanzschule der Jugend und Mannbarkeit ansehen, und freywillig, die Schuldigkeit übernehmen: dann wird die Armee-Ergänzung, auch leichter, auch besser auch nützlicher vor sich gehen." MOL P 53126. cs. 31. sz. 40.

81 „Die Kapitulazion gehört also zu den königlichen Rechten. Allein aus einem andern Gesichtspunkt betrachtet, ist auch dieser Gegenstand verwickelt. Denn die Kapitulazion hat die Folge, daß dadurch der Fall der Armee-Ergänzung öfter vorkommt. Nun geschiehet die Ergänzung entweder mittelst eines Reichstags-Schlusses, wo der Adel eine Anzahl Rekruten bestimmt, die durch die Behörden aus der contribuirenden Klasse der Einwohner ausgehoben werden; oder der König selbst ersucht die Behörden ohne Reichstags-Schluß, dieß zu thun; oder es geschieht durch die im Lande vertheilten Königs Werbungen: Zuweilen liefern auch einzelne Adeliche Grundbesitzer dem König von ihren Unterthanen ausgehobene Rekruten. Wenn die Ergänzung durch einen Reichstags-Schluß geschieht, so kann der Adel zwar nicht der Kapitulazion sich widersetzen, aber er kann die Ergänzung, in so weit sie öfterer nothwendig wäre, bestreiten. Dieß ist aber wenig wirksam, weil der König, wenn es durch dies Mittel nicht geht, die andere angeführten Mittel hat, die nöthige Ergänzung zu verschaffen. Die Werbung unterliegt unmittelbar blos seinem königlichen Willen. Man sieht hieraus, daß dies, so wie vieles andere, in unserer Verfassung unbestimmt, dunkel, und zweydeutig ist. Wir müssen, um uns Licht zu verschaffen, zum dunkelsten Usus unsere Zuflucht nehmen." MOL P 53126. cs. 31. sz. 36-37.

62