Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Poór János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungarnja
Közlemények tását vállalták az 1791. évi módszer alapján. Az 1796:2. törvénycikkben az országgyűlés segélyként egyebek mellett 50 000 katonát ajánlott fel. Az 1802:1. törvénycikkben az országgyűlés vállalja, hogy a hadsereg létszámát katonaállítással 3 évig szinten tartja (aztán majd vissza kell térni a toborzási rendszerre). Továbbá: ha három éven belül háború törne ki, a nádor felhívására kiállítanak 12 000 újoncot is. Az 1807:1. törvénycikkben segélyként 12 000 újonc kiállítását ajánlja az országgyűlés, leszögezve, hogy kiállításuk után vissza kell térni a toborzási rendszerre. Az 1808:6. törvénycikk — szintén segélyként — 20 000 újonc kiállítását ajánlja, szintén leszögezve, hogy kiállításuk után vissza kell térni a toborzási rendszerre. A kiegészítésnek tehát két módszere van. Berzeviczy szerint mind a toborzás, mind a katonaállítás embertelen. A katonaállítás lényegében embervadászat. Miután a kiállítandó újoncok számát közlik a községekkel, a helyi bíróság (Ortsgericht, nyilván a falubíró) a földesúrral, a földesúr hivatalnokaival, a plébánossal stb. együtt vagy nélkülük kiválasztja az befogandókat. Itt azonnal tág tér nyílik visszaélésre, megvesztegetésre és erőszakra. A szolgabíró kijelöl egy napot, illetve — mint rablásoknál szokás — egy éjszakát, az újoncok befogására. A helyiek megteszik a szükséges előkészületeket. Ha csak egy újoncot kell befogni, akkor is kijelölnek négyet vagy ötöt, hiszen nem tudják, ki alkalmas, illetve tudnivaló: ha a nép tudomást szerez az újoncozásról, akkor azok, akik alkalmasnak tartják magukat, elszöknek. Aztán az adott éjszakán rátörnek a „jelöltekre", elhurcolják őket feleségük és szüleik mellől. Hangzavar tör ki, sírás veri fel a házak és az utcák csendjét. Az elhur- colandók ellenállnak, verekedés tör ki. Sok szerencsétlen megcsonkítja magát vagy öngyilkos lesz. Hozzátartozóik mindent megpróbálnak megmentésük érdekében. Benne van az „ügyben" mindenki — földesurak, földesúri hivatalnokok, magisztrátus, plébánosok —, akinek nyerni- vagy veszítenivalója van. Aztán szemlézik az újoncokat. Tízből egy alkalmas. (Ez az egyetlen reményük a menekülésre, hogy ugyanis nem lesznek alkalmasak.) Vajon elképzelhető-e gyűlöletesebb módja a hadsereg kiegészítésének? — zárul költői kérdéssel az erőszakos katonaállítás borzalmainak ecsetelése. Nem, mert a másik, a toborzási rendszer nem ennyire borzalmas. A toborzók nem éjszaka vadásznak, többnyire csak bort, pálinkát és más (kevésbé) aljas módszereket vetnek be, hogy megtévesszék a leendő újoncokat. Berzeviczy úgy véli, hogy az újoncozás körüli bajok egyébként megszűnnének, ha megszűnne az élethossziglani katonáskodás rendszere, ami Ausztriában már 1802-ben megtörtént. A kapitulációs rendszer bevezetését (hogy tehát a katonák határozott ideig szolgálnak, aztán leszerelnek — egyébként nem muszáj leszerelniük) Berzeviczy a korszellem követelményének tartja, amelynek a bevezetésétől szerinte akkor sem szabad visszarettenni, ha kezdetben mind a katonai, mind a politikai adminisztráció részéről akadályozni fogják is.77 Hangsú77 „Ich halte die Einführung der Kapitulazion für unumgänglich nothwendig. Die natürliche Billigkeit, der Geist der Zeit, die politischen Umstände der Staaten, das Bedürfniß des Unsrigen, und 60
