Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Poór János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungarnja
Poor János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungarnja emelkedett ki a Mohács előtti korszak három, Berzeviczy által döntően pozitívan értékelt uralkodója: Károly Róbert, 1. Lajos és Hunyadi Mátyás. Uralkodásuk megmutatta, mi lehetett volna az országból az oligarchák megfékezése esetén. Károly Róbertét a városok támogatása, a parasztok védelme, az adórendszer hosszú távon ható reformja, Lajost ugyanez, továbbá az ország európai nagyhatalommá emelése emeli ki a magyar uralkodók sorából, és teszi a 14. század nagy részét a magyar történelem legszebb korszakává (19v.). Mátyás adó- és hadseregreformja révén Magyarországot Európa legerősebb hatalmává, művészet- és tudománypártolása révén egyik szellemi centrumává tette. Képes lett volna a törökök megállítására is, ha szerencsétlen Közép-Európa-politikája, és a központi hatalom látható erősödése ellenére azért folyamatosan zajló klikkharcok nem szűkítették volna be a mozgásterét. Több teklintetben pozitívan szól egyébként Berzeviczy a — trónviszályok és az oligarchák tobzódása miatt egyébként (másrészt) tragikus — Zsigmond-korról is. Azért, mert szerinte Zsigmond érdemeket szerzett a városok, a városi polgárság politikai jogainak a kiterjesztésében, és mint világtörténeti fejtegetéseiből tudjuk, az európai történelmi folyamatok pozitív vagy negatív megítélése Berzeviczynél mindenekelőtt a városi kultúra és a polgárság fejlettségétől vagy elmaradottságától függ. A kiemelkedő uralkodók azonban nem tudták megfordítani a magyar történelem alapvetően tragikus menetét, és a Mátyás után, II. Ulászló és II. Lajos alatt a kontroll nélkül maradt klikkek — egymással lévén „elfoglalva" — csak asszisztáltak a középkori magyar állam bukásához. Az, hogy Magyarországnak Mohács után két királya volt, csak változat a többször jelzett magyar rákos betegségre. Az oligarchikus alkotmányból következő klikkharcok, a 16. században sem szűntek meg, és nem szűntek meg a 17. században sem. III. Károly korára csitultak el, de a tény leszögezésénél több felvilágosítással erről a szerző nem szolgál (29r.). A Mohács utáni magyar történelemben az oligarcha-harcokat egyébként is „leváltották" a vallási viszályok. Egy újabb rákos betegség. A munkája írása idején éppen dinasztia-hű,50 egyébként a protestantizmus ügye iránt mélyen elkötelezett (evangélikus egyházi vezető) Berzeviczynek nem adta fel a leckét egy — a vallási viszályok taglalása kapcsán felmerülő — bonyolult feladat megoldása. Nevezetesen: hogyan lehet a katolicizmus ügye iránt szintén mélyen elkötelezett dinasztiát kímélve áttekinteni a magyar történelem közel háromszáz, vallási viszályokkal terhes évét? Megoldható. Ha lehet, Berzeviczy hangsúlyozza a Habsburg uralkodók vallási türelmességét, ha nem, az intolerancia mögött a pápaságot vagy a jezsuiták ármánykodását látja. I. Ferdi- nándról azt olvassuk, hogy toleráns volt a protestánsokkal szemben. Igaz, 50 Berzeviczynek jó néhány olyan írása van, amelyekben bírálja a dinasztiát, vagy kifejezetten ellene fordul. Ilyen az 1789. évi Über Oesterreichs Grundsätze in der Regierung Ungarns c. írás (Berzeviczy, 1789), az ausztria magyarországi uralmáról, a jakobinusok elleni felségsértési perről, az 1802. évi országgyűlésről írt munkája, a Napóleonnak szánt alkotmányterve és ilyen az 1809 őszén készült Ungarn während des letzten Östereichisch Französischen Kriegs 1809 c. írása is (Berzeviczy, 1809.). 49
