Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Poór János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungarnja

Poor János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungamja

a Nyugathoz képest, Magyarországon még érvényesülnek a feudalizmus eredeti, pozitív jellegzetességei, de az aligha állítható komolyan, hogy a 10-11. századi magyar állam a feudalizmus egy rég volt, és már nem létező (pozitív) modelljéhez nyúlt volna vissza stb. Különösen érdekes, hogy a pozitív fáziskésésben lévő Magyarország (erős központi hatalom, polgári egzisztencia), hogyan kerül zsákutcába, azzal párhuzamosan, hogy Európa számos régiója (király, polgár és paraszt összefogása révén) rövidesen eredményesen küzd meg a torz feudális modellel? Válaszokat nem kapunk. Berzeviczy világos modellt a magyar feudalizmusról sem alkotott.

Kudarcról kudarcra

A Panorama a továbbiakban királyok vagy királyok csoportjai szerint taglalja a magyar történelmet, észrevételek és függelék beillesztésével. Az eseménytörténet ismertetésétől eltekintek. Azokat a problémákat emelem ki a munkából, amelyek miatt Magyarország — a szerző szerint — végzetesen lemaradt Európa szerencsésebb régióitól.

Berzeviczy szerint már a vérszerződést kötő vezérek sem voltak elég körültekintőek. Elmulasztották például egyértelművé tenni az örökösödés rendjét. A magyar politikai és történelmi irodalomban az egyik közhely az, hogy Magyar- ország mindkét ágon örökletes monarchia volt, a másik, hogy férfi ágon csak 1687, női ágon csak 1723 óta az. Berzeviczy szerint a helyzet egyszerű: az örökösödés és a választás elve Magyarországon összekeveredett. A vérszerződés során csak arról „döntöttek", hogy Árpád utódai uralkodjanak, de a dinasztián belüli örökösödés rendjét nem szabályozták.44 A dinasztia tagjai között választani lehetett, mind férfi, mind női ágon,45 ami trónviszályokhoz, belháborúkhoz, oligarchák harcához vezetett.46 A két elv egészen 1687-ig egymás mellett élt. Csak akkor döntöttek arról, hogy az egyébként mindkét ágon örökletes magyar királyságban az elsőszülöttség rendje szerinti örökösödést vezetik be, és ezt terjesztették aztán ki a női ágra is 1723-ban.47

44 „Die Successions Ordnung in der königlichen Familie war unbestimmt und dem Wahlrecht unterworfen: sie beruhte auf Observanz die weder dem Ehrgeiz und der Selbstsucht heilig genug, noch an sich selbst entscheidend war. Das allein war angenommen; Arpads Descendenten sollen regieren." (8r.)

45 „Erblichkeit war unbezweifelt da, und zwar auch auf die Weibliche Nachkommenschaft ausgedehnte Erblichkeit: Aber die Wahl zwischen den Gliedern der Königl Familie, war eben so da, und nicht der Sohn des Vaters, ob er der erstgebohrene war oder nicht, sondern Seiten Verwandte, offt entferntere, Männlicher auch Weiblicher Descendenz, wurden Gewählt und regierten." (31 v.)

46 „... die Wahl zwischen diesen Descendenten war fast immer der Ausbruch innerer zerstörender Kriege, wiederholter Einschränkungen der Königlichen Macht, und schädlicher Erweiterungen der Uebermacht jedesmaliger Oligarchen." (8r.)

47 Érdekességként jegyzem meg, hogy Berzeviczy az örökösödési elv alapján legitim királynak tekinti Hunyadi Mátyást, mert, mint többször említi, az apja, Hunyadi János Zsigmond király fia volt. (20r., 22v., 31v., 47v.) Gustermann Mátyást trónbitorlónak tartja.

47