Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Irodalom - Bögre Zsuzsanna-Szabó Csaba: Törésvonalak. Apácasorsok a kommunizmusban.
Irodalom A szép kiállítású kötet végén személyi adattár mutatja be a munka főszereplőit, terjedelmes bibliográfia ad betekintést a témakörnek az Österreichisches Staatsarchivban és a Magyar Országos Levéltárban található kiadatlan, illetve publikált forrásainak anyagába és a szakirodalmi munkákba, az angol és német nyelvű rezümé mellett személynévmutató is segíti az okmánytárban történő tájékozódást. Fiziker Róbert BÖGRE ZSUZSANNA-SZABÓ CSABA TÖRÉSVONALAK. APÁCASORSOK A KOMMUNIZMUSBAN Budapest, Szent István Kiadó, 2010. (METEM Könyvek, 71.) 408 o. Ez a vaskos kötet, amely saját magát évfordulós megemlékezésként is meghatározza (a belső címlapon az olvasható: „Ez a könyv a magyarországi szerzetesek szétszóratásának 60. évfordulójára jelent meg."), az elmúlt évtizedek magyarországi történelmének rejtett és rejtőzködő szereplőit avatja főszereplővé. A magyarországi női szerzetesrendek tagjai közül 34 nővér és általuk 18 rend mutatkozik meg és be a kötet lapjain. A könyv nagyobbik felét interjúk teszik ki, amelyek azonban nem a dialógus formáját követik, azaz a kérdező nem kérdéseivel van jelen. A megszerkesztett szövegek teljes egészében az interjúalany szólamát közvetítik, és ilyenformán a vallomás formáját öltik, egy-egy konkrét sorsot tesznek érzékletessé. Ezek az interjúk sodró lendületű olvasmányok, és önmagukban is komoly tanulságokat hordoznak. Annál is inkább, mert minden interjúalany névvel és teljes életpályával van jelen, és maguk az interjúk sem anoni- mizálnak senkit; sőt, a jegyzetek minden említett személyt igyekeznek azonosítani. A szerzőknek ez a tudatosan vállalt eljárása igen jól harmonizál az interjú- alanyok narratív stratégiájával, a nyilvános megszólalás vállalásában megmutatkozó tanúságtétel szándékával. Az egész könyv azonban jóval több, mint interjúgyűjtemény. Egyrészt a hasznos és valóban eligazító jegyzetek, másrészt a bevezető, elemző tanulmányok révén ugyanis az interjúk exponálta problémák alapos feldolgozásává emelkedik. Szerencsés döntésnek bizonyult, hogy a kötet egy szociológus (Bögre Zsuzsanna) és egy történész (Szabó Csaba) összefogásával valósult meg. Ezáltal ugyanis a köztörténeti, politikatörténeti és egyháztörténeti összefüggések éppúgy láthatóvá váltak, mint ahogy az életút-interjúk narrációjával szembesülő szociológiai elemzés is jelen lehetett a kötet értelmező részében. Ez utóbbi azért is fontos, mert maga a kötet alapvetően mégiscsak az interjúkat tekinti feldolgozandó forrásanyagnak, és így nem mellőzhető annak reflexív és az elméletimódszertani tudatosságot felmutató leírása, hogy az interjú készítője/készítői milyen szerkesztési eljárások (kiemelések és elhagyások) révén hoznak létre egy folyamatos élőbeszédből szövegművet. A szerzők közösen írott fejezete (69-74.) 375
