Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Irodalom - A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918- 1926)
Irodalom don kérdésében nem képez prejudíciumot" (148. sz. irat). Ennek ellenére például a Bocskai-féle korona hovatartozását egyesek még manapság is vitatják. A vagyonjogi megfontolás mellett az osztrák szociáldemokraták és az utódállamok várható tiltakozásának kiküszöbölése is szerepet játszott a szigorúan bizalmas kezelésben. 1932 májusában írták alá és nem sokkal később közzé is tették a múzeumi és a könyvtári terület vitás kérdéseit rendező velencei egyezményt, de erről a második világháború után megfeledkeztek. Károlyi Árpád, aki a magyar historikusok egyik doyenjeként Thallóczy Lajos bécsi bohémtanyáján a Lőwy Árpád művésznéven alkotó Réthy László etnográ- fus-numizmatikus polgárpukkasztó, trágár verseinek előadását hallgatta, aki a Bécsi Magyar Történeti Intézet ambiciózus igazgatójaként nem volt mentes a magyar felsőbbrendűségi tudattól, és akit — miközben kiadta többek között Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatékát — „erősen foglalkoztatták a faji sajátságok" (Angyal Dávid akadémikus véleményét idézi: UjVÁRY GÁBOR: A harmincharmadik nemzedék. Politika, kultúra és történettudomány a „neobarokk" társadalomban. Bp., 2010. 398.), alig halló öregemberként egy sikertörténet részese, sőt alakítója volt. A kultúrdiplomáciai kar egyik megbecsült (bár tevékenységét csak egy elismerő levéllel díjazták) tagja, a „kedves jó Árpád" (24. sz. irat) számára a többiekhez hasonlóan a német természetes linqua franca volta a Monarchia felbomlása után sem kérdőjeleződött meg. (Amikor a Collegium Hungaricum 1963. évi újranyitása óta eltelt féléves időszak tapasztalatait összegezték, külön kiemelték, hogy lehetőleg a későbbiekben csak olyan ösztöndíjasokat küldjön a kormányzat Bécsbe, akik beszélik a nyelvet...) A Pauler Gyula-díjas Ress Imre levéltári delegátusként 1980 és 1987 között részese volt — és a mai napig is formálója — annak, az államhatárokon átnyúló, a gyakorlatban több évtizede eredményesen működő tudományos együttműködési formának, amelynek gyötrelmes kialakulását és tanulságait mutatja be a nemzetközi érdeklődésre is joggal számot tartó forráskiadvány. Talán egyszer eljön az ideje annak, hogy megvalósuljon a regionális szintű szakmai együttműködés a közös történelmi múlt feltárására a Monarchia többi utódállamával is, és létrejöhessen egy 21. századi Nemzetközi (Közép-Kelet-Európai) Levéltári Tudományos Intézet, mindenesetre magyar kezdeményezésekből nincs hiány. A bevezetőben említett soproni népszavazás az egyetlen tartós, a nagyhatalmak egyetértésével történt békés területi revíziót jelentette a trianoni békediktátummal szemben, és ezzel Illyés Gyula szerint „kitörölhetetlen nyomot hagyott ezzel a nemzeti tudatban" (Vallomások egy városról. Magyar írók Sopronról. Szerk.: SARKADY SÁNDOR. Bp., 1978. 5.). A badeni egyezmény szintén a nagyhatalmak bátorításával írta felül és lépett túl a békeszerződések rendelkezésein, és befolyásolta máig ható érvénnyel a két nép kapcsolatát és a közös múlt feldolgozásának lehetőségeit. Bécs nélkül ma sem érdemes magyar históriát írni, bár sok anyag már mikrofilmen is elérhető Budapesten is. A megállapodás egyben a tárgyalások útján létrejövő, vállalható politikai-szakmai kompromisszum iskolapéldája is lehet. 374
