Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Irodalom - A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918- 1926)
Irodalom elismerése nélkül — közös kezelését, illetve megvédte a Magyar Országos Levéltár organikusan keletkezett anyagának egységét. A nagypolitika viharai közepette a levéltármegosztással kapcsolatos magyar szakmai álláspont erélyes és eredményes érvényesítésében egy reaktivált, sokat betegeskedő nyugdíjas, a Haus-, Hof- und Staatsarchiv egykori igazgatója, a Bécsi Magyar Történeti Intézet első vezetője, Károlyi Árpád játszott meghatározó szerepet. A bécsi központi kormányszervek hatalmas regisztratúráit áttekintve az „öregúr" világosan látta, hogy ezeket az organikusan keletkezett állagokat a területi elv, az ún. pertinenda alapján csak óriási információveszteség árán lehetne megosztani. Közel hatvanéves bécsi működésének ezen utolsó szakaszában szakmai meggyőződéstől vezetve (és honorárium nélkül) érte el az osztrák állam területén lévő közös vagyont osztrák tulajdonnak nyilvánító Saint- Germain-i békeszerződés utólagos korrekcióját: a közös szellemi tulajdon fogalmának megalkotását és elfogadtatását az osztrák tárgyalóféllel, és ezzel — a nemzeti elzárkózás korában egyedülálló módon — biztosította a magyar állam jogát a területén kívüli szellemi tulajdona használatára. Tudományos álláspontját a magyar nemzeti szempontból kedvező megoldásoknak már igazgató korában sem rendelte alá. A már 1877-ben felmerült — és a Monarchia utolsó évtizedeiben kiválóan működött — levéltári delegáció intézményének állandósítása, a zavartalan kutatási lehetőség azt eredményezte, hogy Károlyi nyolcvanadik születésnapjának és Budapestre történő visszaköltözésének évében, 1933-ban évi ezer kutatónappal a magyarok álltak az első helyen a levéltár látogatói között. (Napjainkban a Staatsarchivban éves szinten mintegy ötezer kutató fordul meg, a weblapot ennél is többen keresik fel. A magyar levéltári delegáció adatai szerint legalább 800-850 kutatóívet töltenek ki évente. Már régóta nem számolják a munkanapokat, de Fazekas István, bécsi levéltári delegátus szíves közlése alapján tudjuk, hogy 2009-ben 39 magyar, köztük 12 hivatalos magyar ösztöndíjas kutató dolgozott a bécsi magyar gyűjteményekben.) Károlyi nyugdíjba vonulásának első számú indoka az volt, hogy „ezáltal fiatalabb, igen derék erőknek kilátás nyiljék a jól megérdemelt előmenetelre" (BlTTNER LAJOS: Károlyi Árpád a levéltárnok. Levéltári Közlemények, 11. [1933] 173-207., itt 181.). Ezen „derék fiatalok", nagyrészt Eötvös-kollégisták, kitűnően felkészült levéltárosok között ott találjuk a magyar történeti forrásokat feltáró Fontes-program alakítóit, a felszámolást végző magyar levéltári bizottság tagjait, a Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar anyagát felmérő Szekfű Gyulát, a Hofkammerarchivban kutató Eckhart Ferencet, valamint a levéltári és múzeumi-könyvtári delegáció vezetését egy személyben ellátó Miskolczy Gyulát. Rajtuk kívül Stokka Tankréd emelendő ki, aki a volt közös külügyminisztérium magyar érdekeltségű állagainak összeírását végezte. A magyarok mellett a cseh és horvát levéltárosok rendszeres alkalmazása — a szerző szerint is némi túlzással — hallgatólagos levéltári trializmus kialakulását (XXV.) eredményezte. 370
