Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Irodalom - A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918- 1926)

Irodalom kozása ellenére és az addig minden állam által tiszteletben tartott kezelési rend­szer súlyos megsértésével — az olaszok erőszakra és fenyegetésre alapozott önkényes fellépéssel szerezték meg a bécsi közös levéltárakban levő olasz vo­natkozású (tehát csak olasz területen működött hatóságoktól származó), 26 cso­magnyi iratanyagot. Az utódállamok közös, fel nem osztható levéltári anyagát kezelő levéltári intézet felállítását tervezte Németország és Ausztria valószínű egyesülése esetén az új prágai kormány is. Bár az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország felbomlása után jelentkezett a levéltári forrásanyag nemzeti szempontú, az új nemzeti iden­titást szimbolikusan igazoló felosztásának igénye, az egykori közös államalaku­lat kulturális javainak kezeléséről folytatott kétoldalú, a politikai kapcsolatokat is hosszú időre beárnyékoló tárgyalásokon sikerült — a közös kulturális és szel­lemi vagyon (patrimoine intellectuel) fogalmának elégtelen nemzetközi szabályo­zása ellenére — máig érvényes megállapodást tető alá hozni, és a fent jelzettek­hez hasonló méltatlan helyzeteket elkerülni. Ne feledjük, hogy ezek a szellemi javak, például a volt uralkodóház gyűjteményei adott történelmi helyzetben „a proletárság életét is szebbé tevő, a proletár osztályt felemelő" (36. sz. irat) irategyüttessé is válhattak, ahogy erre már Somogyi Éva is felhívta a figyelmet a Magyar Országos Levéltár Lovagtermében tartott könyvbemutatón. Az 1926 májusában aláírt és 1927. január 1-jén életbe lépett badeni levéltári egyezmény keletkezésének történetét mutatja be a levéltári vagyon ügyének alakulását nyomon kísérő bevezető tanulmány és a mintegy másfélszáz, temati­kus csoportokba rendezett és kronologikus rendben ismertetett, 90%-ban a Ma­gyar Országos Levéltárban őrzött, részben releváns idegen nyelvű (német és francia) dokumentum segítségével a Ress Imre vezette alkotói team. A kevesebb mint egy évtizednyi magyar szaktudományi, jogi és kultúrdiplomáciai tevé­kenység dokumentálása alapos feltáró munkát igényelt, mert a vonatkozó forrá­sok különböző állagokban szétszórva találhatók. Ennek tudatában még inkább elismerést érdemel a minden apró részletre kiterjedően pontos és igényes adat­gyűjtés. Táviratok, újságcikkek, előterjesztések, átiratok, jegyzőkönyvek, jelenté­sek, levelek, emlékiratok, leiratok, jegyzékek, a békeszerződéseknek a levéltári anyag megosztására vonatkozó cikkelyei, szakvélemények, kimutatások, észre­vételek, állásfoglalások, utasítások, összegzések, emlékeztetők, határozatok, illetve az azokat értelmező-kiegészítő jegyzetek sorában többek között a badeni egyezmény eddigi legteljesebb szövegét is közreadják német nyelven. A koráb­ban készült két magyar fordítás szövege ugyanis hiányos és a levéltári termino­lógiát is pontatlanul használja. A megállapodás biztosította a levéltárügy rendezése kapcsán már a dualiz­mus korában megfogalmazott és a bevezető tanulmányban bemutatott két alap­elv érvényesülését, a bécsi levéltárakban található, magyar szellemi tulajdonnak számító levéltári anyag kiadását (az alapvetően mérsékelt, felosztásellenes proveniencia-értelmezés talaján) és a Bécsben maradó magyar vonatkozású anyaghoz való hozzáférés lehetőségét, annak — magyar társtulajdonként való 369

Next

/
Thumbnails
Contents