Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Irodalom - Nagy Péter Tibor: Utak felfelé. Oktatás és társadalmi mobilitás a 19- 20. századi Magyarországon.
Irodalom li. Egy szociológiai elemzés során felbukkanó problémát ismerhetünk meg, a felajánlott megoldás részletes ismertetése után az eddig ismert és használt megoldási utat összeveti az új javaslattal, így szemléltetve a különbséget. A második — szintén módszertani tanulmány — címe: Az iskolai elitek és iskolázási elitek kutatása. A szerző írása elején meghatározza az elit fogalmát, illetve azt, hogy az elitkutatással kapcsolatos vizsgálatok során a fogalom melyik definícióját célszerű használni. Részletesen ismerteti a témához kapcsolódó szóba jöhető forrásokat, azok elérhetőségét, de a források azon hiányosságaira is felhívja a figyelmet, amelyek problémát okozhatnak az elemzés során. A tanulmányban ismét megismerhetünk néhány lehetséges problémát, amelyek az elitkutatás szociológiai kutatásmódszertanának történelmi kutatásokra való alkalmazásakor jelentkeznek, ám a megoldási javaslatokkal, valamint azok részletes ismertetésével itt sem marad adós a szerző. A nappali és felnőtt középiskolai érettségi c. tanulmány a leghosszabb. Az írás a 20. századi felnőttoktatás szerepét kíséri végig a társadalmi felemelkedés szemszögéből. A 20. századi társadalmi mobilitási vizsgálatokban tényleg hatalmas szerepe van a felnőttoktatásnak, hiszen az iskolázatlan csoportok (akiknek nagy arányban a szülei is ebbe a csoportba tartoztak) felnőttkori beiskolázása társadalmi előrelépést jelent. A nappali, gyerekkori középszintű képzés nehezebben elérhető, anyagi és egyéb okok miatt, mint az esti, levelező felnőttképzés. A tanulmányt nemzedékenkénti összehasonlítással kezdi a szerző, arra hivatkozva, hogy az ember nem a társadalom átlagához, hanem nemzedéktársaihoz hasonlítja magát, iskolázási szintjét. A szerző megállapítja, hogy a század mely évtizedeiben volt a legnagyobb szerepe a felnőttoktatásnak. A nők és férfiak arányát is megtudhatjuk a középszintű, nem nappali tagozatos oktatásban, annak évtizedes változásait is megismerhetjük, ezáltal képet kaphatunk a nők munkaerőpiacra való integrálódásának folyamatáról. A szakközépiskola és a gimnázium szerepének összehasonlítása pedig azt mutatja meg, hogy évtizedekre bontva melyik középszintű intézménytípusnak van nagyobb szerepe a felnőttoktatásban. Mint az egy, a társadalmi mobilitásról szóló kötetben elvárható, részletes és kimerítő választ kaphatunk a következő kérdésre is: mely társadalmi csoportokból érkezők számára mekkora mobilitási csatornát nyitott a nappali, illetve a felnőttképzés? Ezt, a már nem módszertani tanulmányt olvasva is belátást nyerhet az olvasó a „kulisszák mögé", letisztult, követhető gondolatmenetével, logikus felépítésével áttekinthető a kutatás menete, sőt, érdekes, elgondolkodtató eredményeket is olvashatunk, amelyeket táblázatokkal reprezentál a szerző. A negyedik tanulmány címe: Szelektív és önszelektív elemek az elitoktatásba vezető úton. A szelekció, tehát a magasabb szintű intézményekbe való bekerülés szempontjából társadalmi rétegenkénti vizsgálattal törekszik bemutatni a szerző az esélyeket. A középiskolákban, valamint a felsőfokú intézményekben, melyik időszakban, mely társadalmi csoportból jövő gyermekek, milyen arányban vannak jelen? Az önszelekció a felsőoktatásba való jelentkezés hiánya, amikor a diák saját döntésével fosztja meg magát a továbbtanulás lehetőségétől. Ennek a 366
