Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Források - Vida István: Az „Erdélyi" fedőnevű ügynök jelentései a kisgazdapárti emigráció vezetőiről

Vida István: Az „Erdélyi" fedőnevű ügynök jelentései a kisgazdapárti emigráció vezetőiről

romlása) nem történt visszalépés, és az enyhülés folytatódott. 1968. május 13-án Párizsban megkezdődtek a hivatalos amerikai-észak-vietnami béketárgyalások. Július 1-jén 53 ország, köztük az Egyesült Államok és a Szovjetunió aláírta az atomcsendegyezményt. Folytak az előkészítő megbeszélések a stratégiai fegyverek korlátozásáról. A kétoldalú magyar-amerikai kapcsolatok az 1963. évi általános amnesztia után lassan javulni kezdtek. 1964-ben Budapesten megkezdődtek a megbeszélések a vitás vagyonjogi kérések rendezéséről, amelyek elsősorban a magyar fél számára voltak fontosak, mert anélkül nem terjesztették ki Magyarországra a gazdasági egyenjogúságot biztosító „legnagyobb kedvezmény" elvét. Dean Rusk amerikai külügyminiszter 1964 decemberének elején New Yorkban találkozott Péter János magyar külügyminiszterrel. Ilyen szintű eszmecserére 1946 óta nem került sor. Később a vietnami konfliktust érintő magyar közvetítés ügyében a két külügyminiszter többször is tárgyalóasztalhoz ült. A változásokat jelezte, hogy kulturális és tudományos csereprogramok keretében magyar művészek és tudósok utazhattak az Egyesült Államokba. Megkönnyítették a családlátogatást, s magyar egyházi vezetők, korábbi polgári politikusok, újságírók is egyre gyakrabban kaphattak vízumot. 1965-ben — története során első ízben — a Budapesti Nemzetközi Vásáron amerikai kiállítók is megjelentek. Az amerikai kormányzat kezdeményezésére a magyar kormány hozzájárult, hogy a budapesti amerikai követséget nagykövetség rangjára emeljék, és agreements adott M. J Hillenbrand nagykövetnek, aki 1967. október 20-án elfoglalta állomáshelyét. (A magyar nagykövet kinevezésére egy évvel később került sor.) A kedvező fejlemények ellenére továbbra is olyan problémák terhelték a kapcsolatokat, mint a Mindszenty-ügy vagy Radványi János washingtoni magyar ügyvivő disszidálása és letelepedése az Egyesült Államokban.4 Ám a magyar pártvezetés óvatossága, bizalmatlansága és Moszkva iránti elkötelezettsége ellenére érdekelt volt a kétoldalú kapcsolatok javításában, különös tekintettel a gazdasági reformokra.

A nyugati magyar politikai emigráció súlya és szerepe az új nemzetközi viszonyok között a '60-as évek második felére sokat csökkent, elvesztette azt a kitüntetett helyzetet, érdeklődést és támogatást, amit az 1956. évi forradalom fegyveres leverése és a Magyarország ENSZ-mandátuma körüli diplomáciai csatározások miatt nemzetközileg élvezett. Az Egyesült Államok mérsékelte a magyar emigráció politikai és anyagi támogatását, egyes szervezetek esetében megszüntette a pénzügyi segélyezést, noha a Külügyminisztérium és a Fehér Ház magyar ügyekben időről időre kikérte az emigráns vezetők, szakértők véleményét. Az emigráció demokratikus és konzervatív, nemzeti szárnya között az ellentétek nem mérséklődtek, sőt az előbbi táborában 1963 végétől fellángoltak a viták a magyarországi fejlemények megítélésben és a követendő magatartás kérdésében.

4 L. bővebben: Borhi, 2002; Borhi, 2008.

315