Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Somogyi Gréta: Kemény Pál visszaemlékezése az 1848-1849. évi erdélyi eseményekre
Somogyi Gréta: Kemény Pál visszaemlékezése az 1848-1849. évi erdélyi eseményekre tsaival146 — kereskedő Pattantyússal, Csikivel, és számtalanokkal, kiknek neveket elésorolni hosszú lenne. Ellenben szolgáltatik-e igazság a kirabolt magyarnak?147 Ha panaszok mentek bé a számos rablásokért a tisztviselőkhöz;148 közönséges válasz az ilyekre, hogy a panaszló magyart a felállítandó törvényszék elibe utasítják, melyek azonban még se állíttatnak fel. És miért nem teszik ezt az oláhhal és szásszal? — Sőt ellenben az ily magyar panaszló rémítő üldözéseknek tétetik ki. — íme egy újabb példa: Küküllő megyei birtokos és ezelőtti kir. táblai ülnök, Gál János149 Schneider Eduárd alkerületi biztosnak béadott kétrendbéli150 kérelmeket, melyek közül az egyikben épületének s több vagyonárnak a mikefalviak általi elraboltatását, kidúlását általánosan panaszolván, kérte az alkerületi biztost, hogy vagy maga szálljon ki, vagy egy erélyes és nem oláhokból álló ko- missziót rendeljen, mely előtt kárait feladhassa, a dolgot a panaszló kihallgatásával kinyomozza, és megfizettessen; kérte egyszersmind a kiszállás terminusát magának előre hírül adatni. Egy más kérelemben pedig bizonyította, mint különös rablási esetet, hogy a mikefalviak 6 kövű malmát 1848-i novemberben elfoglalván, vám jövedelmét egész feb- ruariusig vették; egyszersmind azon kára is történt, hogy akkor gazdatisztjét a mikefalviak fogságra hurcolván, miután az őszi gátborítást a lefoglalás miatt sem gazdája meg nem tétethette, se a maimat lefoglaló falu meg nem tette, s ennek következése volt, hogy a tavaszi jégmenéskor gátja elszakadott. Kérte egyfelől a lefoglalási idő alatti várnát, másfelől a lefoglalás miatt következett gátelszakadási kárt megtéríttetni. Schneider maga ígérte kiszállani, és február 25-ét tűzte ki határnapul. Ekkor Gál János Mikefalván meg is jelent, 1849. március 21-től honvéd őrnagy, a szabadságharc leverése után bujkál, majd jelentkezik a cs. kir. hatóságoknál. 1850 áprilisában amnesztiát kap. 1861-től újságíró Pesten, 1869-1875 között a magyar kir. honvédség őrnagya, később hivatalnok a főrendiháznál. 146 Id. Karacsay Sándor, gróf (1790-1858), cs. kir. kamarás, lovassági százados, 1834-1848 között az erdélyi országgyűlés királyi hivatalosa (regalistája). 147 Némely székelyföldi apróbb esetekben kiből csak két nevezetesebb példa van tudva, egyik a Jovi- ánus Imréjé, Konik Kapitány, Popa György balázsfalvi parancsnoksága alatt kieszközölte, hogy a jószágát feldúló falu megbékélt vele 12 évek alatt fizetendő 12 ezer cp forintokban, másik özvegy Gidofalvinéjé oláh Karácsonyfalván, és ezeket is minő pártfogás eszközölte. (A kézirat főszövegéből kihúzva.) 148 most (A kézirat főszövegéből kihúzva.) 149 N[ota] b[ene] ki különben most az új kormány alázatos szolgája lett. — azon alkalommal, mikor Wolge- muth és Bach körútjokban október elején Marosvásárhelyt is meglátogatták, — Bachnak, ki éppen Donáth Sándornál volt szállva, nyíltan elibe adta a magyarok elleni sok igazságtalanságot, jelesen a kidúlt földesurak káraikra nézve is, s azon ellentétet, mely pontosan fizették meg a szász és oláh kárát, mire Bach azt kérdi Gáltól: panaszolt é az úr feldúlt kirablott épületeiről, erre Gál azt felelvén, hogy még nem, mert aligha sikere leend, Bach azt mondá: „panaszoljon és bizonyosan megkapja kárát rablóiról, — ímé így tesznek sokan, csak panaszkodnak a kormány ellen s nem adnak alkalmat az igazságot kiszolgáltatni". Végre Gál azzal fejezé be: „jól van tehát, be fogom adni kérésemet, és próbára teendem a mostani kormány igazságát". Nyílt asztal felett folytak ezek, s utóbb midőn Küküllő megye Maros székhezi csatoltatásáért Gál János Szebenben járt, akkor is arra utasította Bach, hogy míg az oláh tribünök hivataloskodnak Küküllő megyében, addig ne adja bé panaszát, hanem akkor tegye ezt, mikor rendes cs. kerületi biztos fog oda is kineveztetni. Elvárta ezt Gál János; végre februárban beiktattatott. (A kézirat főszövegéből kihúzva.) — Gál János (1799- 1891), 1830-tól az erdélyi Gubernium írnoka, 1839-től a marosvásárhelyi királyi tábla számfeletti, majd tényleges táblabírája, az 1846-1847. és az 1848. évi erdélyi országgyűlés királyi hivatalosa, 1848-ban az oláhfalvi városi kerület országgyűlési képviselője. 1857-ben tanácsos az erdélyi úrbéri törvényszéknél, 1861-1863 között, majd 1865-1866-ban az erdélyi királyi tábla ülnöke, 1868-1885 között királyi kúriai pót-, majd rendes bíró. 150 tehát hozza (A kézirat főszövegéből kihúzva.) 305
