Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Somogyi Gréta: Kemény Pál visszaemlékezése az 1848-1849. évi erdélyi eseményekre
Források most is megújítva tétetnek a Felség és a minisztérium előtt, melyek az oláh nemzetnek az Ausztriai Monarchiában teljes egyesülését szorgatják, és az egyesült, és nem egyesült hitűek közt vallási tekintetben fennállott közfalat lehúzni kívánják, nem kis bizonyságai annak, hogy az oláh nép elszakadása által a vezetőinek tendenciája hová ment, és hová megyen ki. — Nem lehet hinni azt, hogy a szász intelligencia az oláh vezetők célzatát át ne látta, ne értette volna — de bízott abban, hogy a zavarok legyőzése, és rendnek helyére állása után, a kormány elég erős lészen az oláh népet megfékezni, s vétkes tendenciáját megsemmisíteni. A szász a zavart előidézni bármi áron szükségesnek tartotta azért, hogy a Magyarországgali unió, mely törvényes alakban állott, melyben országgyűlésileg maga is beléegyezett, öszverontására népességének kicsiny volta miatt elég erős nem volt, 180 000 léleknek tettleges egyesüléstől — megsemmisíttessék. A május 15-i balázsfalvi naggyűlés után egy oláh bizottmány a Felséghez, a másik az erdélyi országgyűléshez járult. Miután az erdélyi országgyűlést az egyesült magyar honnak pesti országgyűlése váltotta fel: az oláh bizottmánynak több tagjai Pesten jelentek meg, hová a szász nemzetnek is egy küldöttsége járult, rendes országgyűlési képviselőiken kívül. Ezek ott voltak és a magyar minisztérium, s országgyűlés által törekedtek petícióikat célhoz juttatni, Jelachichnak27 Magyarországra betöréséig. — Ezalatt itthon Erdélyben is alkalmas csend volt a szász és oláh nemzet részéről, mert28 a Generalkommando is, kinek segedelme nélkül célt érni nem lehete, engedelmeskedni látszott a Magyar Minisztériumnak. S ha nem is egész készséggel, de mégis több versen a katonai segedelmet, az itt-ott mutatkozott rendetlenségek lecsillapítására a polgári hatóság felszólítása következésében meg nem fogadta. — Császári katonák segedelmével csen- desíttetett le a drági nyugtalan közönség. — A borsai rendetlenkedőket katonai erő oszlatta szét, és büntette meg. Császári katonák használták fegyvereiket Mihálcfalván, Koslárdon, és Lónán.29 — Azonban, miután30 Jelachich31 a Dráván átlépett,32 és egyszerre eltűntek Pestről mind a szász, mind az oláh küldöttség,33 Erdélyben megkezdettek újból a balázsfalvi gyűlések fegyveresen tartatni, s az oláh nép lándzsákkal s más fegyverekkel elláttatni; egyszersmind a katonaság részéről is előkelő személyek jelentek meg a balázsfalvi gyűléseken, és ami Balázsfalván történt egyfelől, ugyanezt másfelől Na27 Jellačić, Josip, báró (1801-1859; 1854-től gróf), 1848 márciusától Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja, cs. kir. altábornagy, szeptembertől a horvát-szlavón hadsereg, novembertől az ebből alakuló cs. kir. I. hadtest parancsnoka, 1849 tavaszán táborszernagy, április végétől a déli hadsereg parancsnoka. 28 úgy (A kézirat főszövegéből kihúzva.) 29 Koslárdon (Alsó-Fehér vm.) a helyi román parasztok 1848 májusában ráhajtották állataikat a község földbirtokosainak vetéseire. Bánfy Miklós gróf, főispán egy század székely határőrrel május 30-án megjelent a községben, intézkedett a vétkesek elfogatásáról, a keletkezett károk felbecsléséről és megtérítéséről, majd visszatért Nagyenyedre. (Fegyverhasználatra vagy egyéb erőszakos incidensre nem került sor.) 1848. június 2-án Mihálcfalván (Alsó-Fehér vm.) a földfoglaló román parasztok megtámadták az ellenük kirendelt székely határőröket, mire azok fegyverüket használták. Az incidensnek 12 halottja és 9 sebesültje volt. 1848. szeptember 11-én Aranyoslónán (Torda vm.) a helyi román lakosság ellenszegült az újoncösszeíró bizottságnak. A tömeg feloszlatására kirendelt katonaság fellépésének 13 román esett áldozatául. 30 mikor (A kézirat főszövegéből kihúzva.) 31 legelőbb (A kézirat főszövegéből kihúzva.) 32 1848. szeptember 11-én 33 és (A kézirat főszövegéből kihúzva.) 288
