Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Somogyi Gréta: Kemény Pál visszaemlékezése az 1848-1849. évi erdélyi eseményekre
Források tér van engedve, bűn, pártütés nem lehet és valóban igazságtalan azon vád hogy az erdélyi volt kiváltságos osztály, nevezetesen azok, kik a közvéleményt vezették Erdélynek Magyarországgali egyesülésit a Felséges uralkodóháztóli elszakadásra kívánták volna felhasználni, és ezért a revolúciót előidézni, az ki a környülállásokkal és indokokkal esméretes ezen gyanúsítást alaptalannak fogja tekinteni, és a legszigorúbb kinyomozás se volna képes adatokat eló'mutatni arra, hogy Erdélyben avagy csak egy párt is a Felséges uralkodóháztóli elszakadást, melynek fennállásával a magyarság önfennmaradását szorosan egybekötve lenni tudta, óhajtotta, annál kevésbé eszközölni kívánta volna. Ez a magyarság részben engedett a kényszerítő környülállásoknak, óhajtotta fenntartani nemzetiségét a már törvények által személyes és birtoklási jogokat nyert sokkalta számosabb oláh faj ellenében, s a sokkalta nagyobb rész nem kis fájdalommal áldozta fel ezen kéntelenségnek hazája százados önállóságát, és a leopol- di hitlevél által kikötött jogait. De valamit a magyar, nemzetiségének oltalmát az unióban látta, éppen úgy tekintette a szász nemzetiséginek veszedelmeztetését ezen egyesülésben, éppen úgy látták az Oláh, és Moldova tartományokból bejött és az itteni oláhokkal egybeszövetkezett agitátorok füstbe menni az unió által a tervezet Daco Romanum Imperium felállíthatása reményét. — Az unió törvényes úton történt meg, azt ezen rendes úton többé megsemmisíthetni lehetetlen vala. Sem a szászoknak, sem az oláh agitátoroknak kinézések nem lehete. Zavart kelle előidézni, a szász legelőbb is öszveszövetkezett legnagyobb ellenségével az oláhval, — mindkettő a Fő Haditanácsot kívánta megnyerni, s elhitetni azt, hogy az erdélyi magyarság valósággal revoltálni kíván törvényes fejedelme ellen, s hogy mindkét nemzet nem más célból, hanem annak legyőzésére egyesült volna a magyar ellen. — A szász szokott politikáját követve még ekkor nyíltan fel nem lépett, s csak az oláhat ingerelte a fellépésre, s csakhamar15 azon félmívelt oláh kancellistákból, nehány ügyvédből, kicsapott oláh klerikusokból; némely oláh papokból, különösön a Felség által a Barnucz-per következtében elmozdítottakból, és inasokból álló népvezetők16 az oláh népre határtalan17 befolyást nyertek azáltal, hogy a kir. Főkormányszék által kárhoztatott és ferde irányt vett balázsfalvi gyűlések fékezésére soha a katonai parancsnokság illő erőt nem adott, sőt oly színt mutatott, miképp e mozgalmaknak pártolója. Ezek által a magyar faj ellenében mindég tápláltatott a gyűlölet, kommunisztikus eszmék szórattak szét, a földösurak elleni bosszúállás kapcsolatba hozatott a monarchiáhozi hív ragaszkodással, és a múlt időkből ez ellentörekvések fellobban- tására kész anyagul használtatott az erdélyi úrbérnek oly sok éveken keresztüli késése18 és az 1846/7ik országgyűlésen meg is hozatott,19 az úrbérnek a legfeketébb színekbeli lefestése a bujtogatók által. 15 De még az országgyűlés előtt egy párt kezdett Erdélyben működni, melyet csak eredményében lehete látni a balázsfalvi oláh gyűléseken, de rugója, indítója titokban működött. Két intelligenciája volt az erdélyi oláh népnek; egyiknek, a felsőbbnek egyénei a magyar faj alkotmányos szabadsága által vélték felvirulhatni az erdélyi oláh népnek alkotmányos jóllétét is, és egyesíték óhajtásaikat a magyar alkotmányos állással. De más irányt tartott azon nem intelligencia, hanem (A kézirat főszövegéből kihúzva.) 16 száma, kik csakhamar (A kézirat főszövegéből kihúzva.) 17 a főbb (A kézirat főszövegéből kihúzva.) 18 mely miután (A kézirat főszövegéből kihúzva.) 19 másfelől az oppozíció sem mulatta el annak, habár már kötelező törvény volt is minden ferdeségét tele hangokkal kiáltani. így egyesült minden arra, hogy ily népvezetők általában minden magyar földesúr ellen az oláh népet felbujtogathassák. Nem lehet azon szerencsétlen modort eléggé citálni, mi a katonai parancsnokságnak Erdély magyarsága elleni később békövetkezett rémítő tettek előidézésébeni részvétét kitünteti, jobban jellemezni, mint az a kir. Főkormányszéknek 1848. dec286
