Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Molnár András: A Csány László ellen indított vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838)
Források oda nyilatkozott, hogy nem képzelheti, hogy a könyörgéssel való alázatos hozzájárulás által felséges urunk magát megsértettnek lenni képzelné, sőt, hogy a fiúi bizodalomnak jeléül lesz ezt veendő, s azért oda voksolt, hogy menjen el a kiküldöttség, vagy ha ennek némely tagjai vonakodnának, menjenek el önként vállalkozók, kik közé magát is ajánlá, de azonnal hozzáadta nyilván, hogy a maga ezen véleményét nem akarja senkinek is nyakára tolni, de ez el nem fogadtatván, minden további vitatással fennhagyott. Az 5-re: Az egész nemes megye gyűlése, neveik a jegyzőkönyvben láthatók. Második tanú Bogyay Lajos táblabíró úr, halápi helységbeli lakos, 36 esztendős római katolikus, meghiteztetvén, szorul szóra következőleg vallotta. Az 1-re: a legközelebb lefolyt 1837. esztendei szeptember hónapnak 25-én Zalaegerszegen tartatott tiszti újító széken a tanú is nemesi jogainál fogva részt venni kívánván, megjelent ugyan számosabb nemes társaival együtt, azonban a tisztújítás kezdetére kijelölt időpontban a vármegyeházhoz eljutván, annak udvarára, hová a tisztújítás megtartása határozva vala, bémenendő, a kapu előtt akkor már állott szinte számosabb ellenvéleményű nemesség által vele jelen volt társainak is jogok megsértésével is a bémeneteltől mindaddig, míglen az első alispán megválasztva vala, gátoltatott, s ennek választásában csak úgy vehete részt, hogy megyei főispán úr őexcellentiája által kijeleltek nevei az első emeletbeli ablakrul ide az utcára kikiáltattak, ezután a tanú a vármegyeház teremébe bémehetvén, mindaddig, míglen a választás feletti visszaélések s veszekedések el nem kezdődtek, jelen volt; megjelent hasonlóul a második napon tartatott közgyűlésben is. A 2-ra: Ezen kérdésben felhozott azon kegyes intézőlevél tárgyában, mely szerint a vármegyék küldöttjeinek Pozsonyban leendő öszvejövetelek eltiltatik, amennyire a tanú emlékezik, többen szólották, jelesen elsőben Deák Ferenc táblabíró úr. A többször érdeklett intézetben vezérokul felhozott hazai törvényeket, s azok folytában azt, vajon a tilalomnak elégséges alapul szolgálhatnak-e azok, jeles, de kímélő okos szólással fejtegetvén, az intézetlevélre teendő határozást a karok és rendek bölcsességére bízta. Ezután Csány László táblabíró úr lépvén fel, az előtte szóló táblabíró úr által magát az e tárgybani véleményének kijelentésére szintén felhivatva lenni látván, azt abban adta elől, hogy miután az országnak több oldalú ellen való sérelmére nézve orvoslást, az osztogató igazság kiszolgáltatását a felséges fejedelmi széktül lehetne reményleni, melyekre nézve tett alázatos felírások siker nélkül maradtak, kérni bármiképp is ő királyi felsége trónját, mint az igazság pajzsát, vétek nem lévén, választmány küldessen Pozsonyba, javaslotta. A csak most nevezett táblabíró urat Hertelendy Károly, ugyan táblabíró úr váltván fel a szónok- ságban, ez az intézetbeli rendelkezést közsérelemnek tekintette ugyan, a választmánynak azonban Pozsonyba ezúttal leendő küldését ellenezte. Ezen utóbbi véleményt pártolták még: Horváth János és Inkey Imre kamarás és táblabíró urak is. Szólott végre e tárgyban még Dőry Imre táblabíró úr is, kinek azonban beszédjét, s ebből következtetett véleményét, a minél már inkább nevekedett zaj és kiáltások miatt a tanú már nem is értette. A 3-ra: valamint egyrészről a tanú bárkit is (legyen az barátja vagy nem jóakarója), ha bűnös, a bosszúálló igazság alól akármely módon felmenteni nem kíván, úgy másrészről akár az ártatlant vádolni, akár lelkiismeretét részrehajló vallással terhelni emberi rendeltetésének, s természeti törvényének ellenére nem fogja, ennek következésében, hogy Csány László táblabíró úr szabad, és a sérelem miatt lelkes beszédet tartott, arra a tanú emlékezik. Melyek voltak azonban beszédjének egyes kifejezései, pontosan azt meghatározni akkori beteges állapotja miatt is annál kevésbé tudja, mivel a nevezett szónok úrnak beszédje magas eszméleteket (mesterségesen összeszedett, nem közönséges szavakkal szerkesztetteket) foglalván magában, a kijelentett sérelmet hol azokban szomorú részt véve, hol az orvoslást mindenünnend reájok kérelemmel varázsolni kívánván, jelölték ki, 256
