Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Molnár András: A Csány László ellen indított vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838)
hogy azonban a kormánynak tetteit, „cégéres cinkosságoknak" nevezte volna, erre a tanú egyáltálján fogva nem emlékezik, sőt a kormányt koronás fejedelmünk felséges személyétől szónok úr különb választván, ez utóbbi iránt minden alkalommal a tanú magános tudományaira is jobbágyi hív tisztelettel nyilatkozott. A 4-re: Csány László táblabíró úr ezen beszédjének azon része, hogy az e tárgyban már előbb kinevezett kiküldöttség Pozsonyba való menetelre továbbá is utasíttasson, a tanút annyival is inkább, minthogy ő is a választmánynak egyik tagja vala, közelebbről érdekelvén, arra jól emlékezik, hogy a nevezett táblabíró úr ezen kiküldöttségnek megújítását, sőt ha a kinevezett tagok el nem fogadnák az elmenetelt, az önkényes vállalkozást ez érdemben folyamodás végett személyével együtt ajánlotta. Ezen ajánlatot azonban, hogy többszőrre elöladta, vagy vitatta, és erőltette volna, azt a tanú nem állíthatja, visszaemlékezvén szónok úrnak válaszul egy ellenvéleményre mondott ezen szavairul, hogy ő senki sorsa kerekébe vágni nem akar. Egyéberánt minő értelemben mondottak a fentebbiek, bírája ki-ki beszédjének maga legjobban lehetvén, annak taglalásába a tanú bele nem ereszkedik. Meg lévén győződve Csány László úrnak azon férfias characterérül,74 hogy ez iránt megkérdeztetvén, nézeteit világosságra derítendi. Az 5-re: A kérdéses tárgynak vitatása a közgyűlésben, hol az egész megye jelen lenni feltétetik, nyilvánosan történvén, arra a vármegye nagyobb része, sőt a megyei főispán úr is, mint a kérdésbeli közgyűlés elnöke emlékezhetik, és tanúnak használtathatik. Harmadik tanú Farkas Károly75 táblabíró úr, 31 éves, római katolikus, balatonederi- csi, ezen nemes megyei helységbeli lakos, meghiteztetvén, szorul szóra következőleg vallott: Az 1-re: Múlt 1837. esztendei szeptember hónapnak 25-én tartott tisztújító széken mindaddig a vármegye háza előtt mintegy harminc lépésnyire, minél közelebb felekeze- tével együtt az ellenfél által nem bocsáttatott, a tanú jelen volt, míglen társaival együtt széjjel verettetvén, ezen tisztválasztási ősi szabadságéiul meg nem fosztatott. Jelen lévén azonban a következő napon tartatott gyűlésen, s ekképpen vallja a 2-ra: hogy azon kegyes intézőlevélnek, mely a vármegyék küldöttjeinek Pozsonyba leendő öszvejöveteleket tiltja, felolvasása után a tárgy felett több táblabírák, nevezetesen legelőször Deák Ferenc, Hertelendy Károly, Csány László úr, Dőry Imre, Inkey Imre és Horváth János kamarás urak szólották. Mindegyiknek egyes szavaira ugyan a tanú nem emlékezik, azt azonban tiszta lelkiismerettel vallja, hogy Deák Ferenc táblabíró úr a sokszor érdeklett intézőlevélben vezérokul felhívott 1715-i 31. cikkelyt szokott ékesszólásával taglalás alá vévén, azon kérdésnek elhatározását: vajon a választmány Pozsonyba elmenjen-e, vagy sem, a karok és rendek ítéletére bízta. A többiek a körülmények változásával felírást javasoltak. Csány László úr azon elvből kiindulva, hogy kérni és könyörögni akármely hű jobbágynak fejedelme előtt egyesleg és választmányképpen is szabad, a választmány küldetését Dőry Imre táblabíró úrral együtt javallá. Azt azonban a 3-ra a tanú kereken tagadja, hogy ő Csány László úrnak beszédje folytában ezen szavakat; hogy „a legvérengzőbb Tyrannus alatt sem történtek olyanok, mint amelyek ezen szelídnek és felvilágosodottnak kigúnyolt 19. században történnek", hallotta volna; úgy nem emlékezik legkevesebbé arra is, hogy a kormány tetteit „cégéres cinkosságoknak" nevezte volna. Sőt nyugodt lélekkel vallhatja és vallja, hogy a nevezett táblabíró úr Molnár András: A Csány László ellen folytatott vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838) 74 Jelleméről. 75 Farkas Károly [Benjámin] (1807-?), 1844-től 1849-ig Zala vármegye szántói járásának alszolgabíró- ja. 257
