Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Molnár András: A Csány László ellen indított vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838)
okra, előttünk szinte megnevezett tanúknak kihallgatásáról e jelen tanúvallatást vittük véghez. Arrul, ha vajon 1- ör: Jelen volt-e a tanú 1837. esztendei szeptember hónapnak 25-én Zala vármegyei tisztújításon, és másik napon tartott közgyűlésen? Jelen lévén: 2- or: Tudja-e, s hallotta-e a tanú, hogy azon kegyes intézőlevél következésében, mely szerint a vármegyék küldöttjeinek Pozsonyban leendő összejövetelek eltiltatik, kik által és minő beszédek tartattak? Ezt tudván: 3- or: Vallja meg a tanú, hogy ki és minő kifejezésekkel élt, nevezetesen Csány László úr minő értelmű beszédet tartott? Különösen pedig élt-e ezen kifejezéssel, hogy a „legvérengzőbb Tyrannus alatt sem történtek olyanok, mint amelyek ezen szelídnek és felvilá- gosodottnak kigúnyolt 19. században történnek"; szinte a kormány tetteit nevezte-e „cégéres cinkosságoknak"? Szóval minden kifejezéseit, úgy, amint azok mondattak, rendre beszélje el a tanú! 4- er: Csány László úr nem vitatta-e makacsul, hogy azon kegyes intézőlevél ellenére is a küldöttségnek Pozsonyba el kell menni, és ha mindjárt a vármegye által kinevezettek nem mennének is el, de önként vállalkozóknak szükség elmenni, és nem ajánlotta-e ő magát, hogy mint önként vállalkozó kész az elmenetelre? Minő értelemben mondattak ezek? Mindeneket, amint történtek, beszélje el, s vallja meg a tanú! 5- ör: Kik lehetnének e tárgyban alkalmatos tanúk? Nevezze meg azokat! Első tanú Horváth Nepjomuk] János császári királyi kamarás, Zalabéri, ezen nemes megyében kebelezett helységbeli lakos, 52 esztendős, római katolikus, szokott módon meghiteztetvén, tulajdon szavaival szerkesztetett ezen vallást tette: Jelesen az 1-re: Igenis jelen volt a tanú. A 2. és 3. pontokra: tudja a tanú, hogy a kérdéses kegyes intézőlevél kihirdetése után több táblabírák, nevezetesen Deák Ferenc, Hertelendy Károly, Csány László, méltóságos Pallini Inkey Imre császári királyi kamarás urak, sőt még maga a tanú is szólották. Egyes szavaira ugyan minden egyik szóló uraknak a tanú nem emlékezik többé, minthogy nem az egyes szavakra, hanem a beszéd lelkére ügyelt, de azt minden lelkiismérettel vallhatja, hogy minden egyikőjök egyedül csak azon elvből ment ki, hogy kérni és könyörögni nemcsak nem vétek s bűn, hanem inkább igenis hódolás, s az, és azon való fájdalom tette minden egyik beszédjének igaz lelkét, hogy ím a hív megye gátoltatik még attól is, hogy könyörögni menjen, s így fejedelme iránt hódolását bizonyítsa. Ami Csány László táblabíró úrnak beszédjét illeti: igaz ugyan, hogy ő azon való fájdalmit, hogy a legártatlanabban, legtörvényesebben, sőt hódolását leginkább bizonyítóbban íme gátoltatik a megye (abban tudniillik, hogy felséges fejedelméhez könyörgésével járulhasson) hangosabb cifra szavakkal és elevenebben adá elöl, azt is egész lelkiismerettel vallhatja és vallja a tanú, hogy Csány László úr a kormánynak, melyet a felségtől mindég különösítette, tetteit cégéres cinkosságoknak soha nem nevezte, azonban azt is egész lelkiismérettel és tiszta tudományából vallhatja és vallja a tanú, hogy Csány László úr nemcsak ezen alkalommal, hanem számtalan máskor is, valahányszor akár nyilvánosan beszédet tartott, akár pedig a tanúval négyszemközött barátságosan is beszélt, ha a beszéd szentséges fejedelmünkre, királyunkra jött, Őfelségét nemcsak a legkisebb szóval vagy mozdulattal sem bántotta soha is meg, hanem sőt inkább iránta a legmélyebb hódolást s legalázatosabb engedelmességet nyilvánította. A 4-re: Miután Csány László úr, amint mondá már a tanú, azon elvből ment ki, hogy könyörögni nemcsak nem vétek, hanem sőt inkább a hódolásnak nyilvános jele, ő ugyanMolnár András: A Csány László ellen folytatott vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838) 255
