Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Molnár András: A Csány László ellen indított vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838)
Források Csány László, a zalai liberális ellenzék reformkori pártvezére, az 1848-1849. évi szabadságharc kormánybiztosa, minisztere, majd vértanúja, a Zala megyei Alsócsányban született 1790-ben, nagy múltú, ám elszegényedő középbirtokos nemesi családban. Jogakadémiát végzett, azután 1810-től kadétként, 1813-tól pedig huszár alhadnagyként szolgált a császári királyi hadseregben a napóleoni háborúk idején. 1815-ben részt vett a nápolyi hadjáratban, ahol megsebesült. 1818-ban kilépett a hadseregből, majd zalai birtokán letelepedve gazdálkodott, családot azonban nem alapított. Zala megye politikai közéletébe az 1823. évi rendi ellenállás során kapcsolódott be, és az évtized végére nagy tekintélyt vívott ki magának. 1832-től Deák Ferenc liberális reformpolitikáját támogatta a zalai megyegyűléseken, és a helyi követválasztások, valamint a tisztújítások alkalmával a szabadelvű párt kortesfőnöke volt.4 A Csány elleni eljárást a Zala vármegye 1837. szeptember 25-én kezdődött közgyűléséről beszámoló titkosrendőri jelentések alapján az uralkodó, V. Ferdi- nánd rendelte el 1837. október 17-én. A következő napon kezdődött, és 1838. május 22-én lezárt vizsgálatot a kancellár, Pálffy Fidél gróf utasítására Feyes Antal, a királyi jogügyek aligazgatója irányította.5 Négy megyében, Baranyában, Somogybán, Vasban és Zalában végeztek tanúkihallgatásokat 1837 decemberétől 1838 februárjáig, ám Csány Lászlóra nézve csupán egyetlen tanú, a baranyai Barich András táblabíró, uradalmi ügyész tett kifejezetten terhelő vallomást,6 ezért végül vádemelési javaslat nélkül zárult a vizsgálat.7 Az eljárás ilyenformán nem vezetett ugyan Csány perbefogásához,8 közvetett célját azonban részben elérte: több forrás is arról tanúskodik, hogy a zalai ellenzék visszafogottabb lett, megfélemlítésük átmenetileg sikerrel járt.9 A Csány László elleni vizsgálatra vonatkozó, forrásközleményünkbe felvett, 1837. október 7. és 1838. június 25. között kelt húsz dokumentum közül a legtöbb — szám szerint 13 darab — a Magyar Országos Levéltárban őrzött Magyar kancelláriai levéltárból, öt a Zala Megyei Levéltárból, egy-egy pedig a Somogy Megyei Levéltárból és a Vas Megyei Levéltárból származik. A Magyar Királyi Kancellária elnöki iratai között maradt fenn a Csány elleni vizsgálatra vonatkozó hivatali levelezés: az uralkodó 1837. október 17-ei utasítása a kancellárhoz, a kancellár október 18-ai utasítása a királyi jogügyek aligazgatójához, az aligazgató 1837. november 15-ei és 1838. május 6-ai jelentése a kancellárhoz, a zalai főispán, Batthyány Imre gróf 1837. november 24-ei jelentése ugyanahhoz, valamint a kancellár 1838. május 12-ei előterjesztése az uralkodó4 Csány László életrajzának eddigi legfontosabb összefoglalásai: Novák, 1908. 267-325.; Eissen, 1917. 5-77.; MTA Kt. Barta; Barta, 1952. 593-687.; Csány, 1990. 5-287. A legutóbbi, Hermann Róbert által készített rövid életrajzok: Pálmány, 2002.170-172.; Hermann, 2007. 233-239. 5 L. a 2., 3. és 4. sz. iratokat! 6 L. a 6. sz. iratot! 7 L. a 19. sz. iratot! 8 L. a 17. és 19. sz. iratokat! 9 L. a 10. és 13. sz. iratokat! 240
