Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805- 1870)

zöme viszont inkább mérsékelt volt, és számára opportunista. Tisztában volt a román lakosság magyarellenes hangulatával. Aligha helyeselhette a kétértelműségektől nem mentes közvetítést. Aligha fogadta el, amit Kossuth még áprilisban ajánlott fel a románoknak, bár később Avram lancu ezt is sokra értékelte, részben talán azért is, hogy bosszantsa az osztrákokat. Csakhogy Kossuth ekkor még csak a községi román nyelvhasználatot helyezte kilátásba, bár Dragonnak írt levelében vannak olyan kitételek, amelyek a szegedi nemzeti dekrétumba is bekerültek. Ennél viszont már többet ígért a március 4-i oktrojált császári alkotmány. És ennél is többet a magyar radikális sajtó, amely Magyarország „szövetséges köztársaság"-gá való alakításának a gondolatát is felvetette.45 Murgu az osztrák ajánlatot azért nem fogadhatta el, mert demokrata volt, a népszuverenitás jegyében politizált, míg az osztrák alkotmány a hagyományos legitimációt érvényesítve hirdette meg a maga populizmusát. A magyar radikális politikai ígéretnek sem lehettek komoly esélyei, ismerve a radikálisok politikai befolyásának korlátozottságát, csekély társadalmi bázisát.

Murgu egyébként maga is tisztában volt azzal, hogy népe már nem tekinti apostolnak. Mégis vállalta, hogy a szegedi dekrétummal felkeresi az érchegységi románokat, és megpróbálja rávenni őket az együttműködésre, pontosabban a közös szabadságharcra. Nem kétséges, hogy ismerte a július 14-i szerződéshez vezető magyar-román tárgyalások menetét. Hiszen ezeket egykori tanítványa és 1840-es összeesküvő társa, Nicolae Bälcescu kezdeményezte, és folytatta olykor szinte kétségbeesett elszántsággal. A szerződés megvalósította Murgu egyik célját: az önálló magyarországi román hadsereg felállítását, amelynek Avram lancu harcosai alkották volna a magvát. A szerződés az első olyan hivatalos államokmány, amely Romániát, mint entitást megemlítette. És ezzel megint napirendre került a konföderáció, osztrák-magyar dualizmus helyett románmagyar. Bälcescu szerint a magyar választási lehetőség: „osztrák Magyarország vagy román Magyarország".46 Bem pedig augusztus 15-én Murgunak úgy nyilatkozott, hogy Anglia „nem akar Ausztriát, hanem Magyar-román birodalmat".47 Bem Erdélybe akart visszavonulni, Murgu viszont Havaselve fellázítása mellett érvelt, és arra tett ajánlatot, hogy ő maga két barátjával előre megy a terepet Bem serege számára előkészíteni.

Tudjuk, mindebből nem lett semmi. Murgut éppen az adta ki az osztrák hatóságoknak, aki Bemmel való beszélgetését kihallgatta. Kötél általi halálra ítélték, majd négy év börtönre enyhítették a büntetést. Mert ugyan maga is helyeselte Magyarország Függetlenségi nyilatkozatát, tagja volt a radikális képviselők gyülekezetének, de — az osztrák hadbíróság auditorának előterjesztése szerint — „kettős játékot" folytatott. „A forradalom híve volt a forradalom kedvéért, és nem a magyar forradalom híve, a magyarok kedvéért, akiket alapvetően gyűMiskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805-1870)

45 L.: Spira, 1980.197.

46 BÄLCESCU, 1964. 210.

47 Murgu, 1969. 57.

155