Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805- 1870)
Közlemények szerződésre került sor. (Ezt a szerződést Kossuth alkotmányellenesen írta alá, a törvény viszont utólag mintegy alkotmányossá tette.) Hosszú út vezetett idáig, az 1848. évi áprilisi törvények ugyanis leszögezték a megyei közéletben a magyar nyelv kötelező használatát. Ezt a törvényt kellett hatályon kívül helyezni, biztosítani a megyei nem magyar nyelvek használatát, és kimondani, hogy „a magyar birodalom területén lakó minden népiségek nemzeti szabad kifejlődése [...] ezennel biztosíttatik". A magyar historiográfiai demagógia egyik kedvenc fordulata szerint, a szegedi dekrétumhoz hasonló törvény a Népek Tavaszán elejét vette volna a nemzeti polgárháborúnak. Nem tudjuk, és nem is tudhatjuk, hogy így történt volna, de azt igen, hogy Kossuth nézeteinek kristályosodásával párhuzamosan a román politikai közvéleményben is hasonló folyamatoknak lehetünk tanúi. George Barit maga is úgy próbálta alakítani a nemzetfogalmat, hogy a román nemzeti mozgalom ne kerüljön „a mindent vagy semmit" magatartás csapdájába. Genetikus és politikai nemzetiségről írt, és ha nem is fogadhatta el teljes mértékben a Kossuth-féle ajánlatot, már a forradalom előtt felmondta a brassói sajtó semlegességét, és a magyar liberálisokkal való együttműködés mellett foglalt állást. 1848 tavaszán az erdélyi román programszerű állásfoglalások zöme valóban a szegedi dekrétum kitételeihez állt közel. 1848 szeptemberében pedig a Pesten ülésező erdélyi unióbizottság olyan törvényjavaslatot állított össze, amelyről október elején Nicolae Bálásescu a következőket írta Baritnak: „A császártól mindent megkapunk, ami minket megilleti. De tudd meg, hogy a magyarok is a pesti országgyűlésen mindent megadtak, a nemzetiséget valamennyi formájában."43 A habsburgiánus katonai ellenforradalom nyílt fellépése miatt ez a javaslat nem került napirendre, és nyilván kemény vitákat váltott volna ki, mert a szegedi dekrétum lényegét megelőlegezte, és Szegeden is jobb- és baloldalról egyaránt ellenezték a kormány sorsdöntőnek tűnő lépését. 1849 tavaszán viszont lényeges gyakorlati lépésre került sor. Köröskisjenőn megtartották az aradi ortodox egyházmegye szinódusát, és az önrendelkezés jogával élve, a pesti március 15-ére is hivatkozva, kimondták az egyházmegye autonómiáját, és a román iskoláztatást messzemenően biztosították. A szinódust felügyelő kormánybiztos, loan Dragog pedig élve az imigyen szerzett erkölcsi és politikai tőkével, közvetíteni próbált Kossuth és az érchegységi román ellenállók között. Miután mindkét fél előtt megszépítette a másik álláspontját, saját akciója áldozata lett, mert a szembenálló felek sem tudták eldönteni, hogy a másik fél mennyire őszinte és önmaguk mennyire legyenek őszinték. Feltűnő, hogy Murgu mindettől távol tartotta magát. Mindezt román képviselőtársai személyes hiúsággal magyarázták.44 De ezzel szemben magatartásában inkább ideológiai és politikai megfontolások játszottak szerepet. Murgu demokrata volt, a magyar demokraták klubjába járt, a magyarországi képviselők 43 BAR Ms. r. 993. 60. 44 I. TÓTH, 1966.328. 154
