Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805- 1870)

pet kapunk, ami lassan a múlté lett, miközben állandóan pszeudo-idealizálták és instrumentalizálták.

„Oszd meg és uralkodj!" — ez volt a Habsburg birodalmi politika jelszava. Ehhez próbáltak alkalmazkodni az emancipációra törő alattvalók is. Volt aki azzal, hogy ellene fordult, volt aki azzal, hogy ezt a birodalmi machiavellizmust a sajátjával akarta felülmúlni. Murgu egyszerre kísérletezett mindkettővel. Amikor kitoloncolták Havaselvéről és itthon is fogságra vetették, akkor Krassó megye rendjeihez fordulva fejtegette, hogy „se polgártársom, se királyom, sem pedig kormányom ellen semmit nem vétettem", és a havaselvi osztrák konzult vádolta.21 Tehát a királlyal és a nemességgel szövetkezett a császár ellen. De miután kiszabadult, a császárral szövetkezett a király és a nemesség ellen.

Vincentiu Babe§ egyszerű embereket manipuláló gyermeteg konspirátorként jellemezte Murgut, aki mint „egy szerencsétlen szerzetes, egy szép lánykával élt együtt" Lúgoson, és olyan megjegyzésekkel agitált, hogy „a nemeseket tegyék át a Maroson vagy hányják a Temesbe"; és miután besúgókat építettek be a mozgalomba, újra börtönbe vetették, ahol megint nem vallott, hanem csak a császár iránti hűségét hangoztatta. Azért idéztük ezt a rövid jellemzést, mert Babe§ hetente látogatta a foglyot, élelmet és olvasnivalót vitt neki, tehát jól informált volt, de úgy tűnik, sok mindent elfelejtett, és másoktól hallott dolgokat is papírra vetett. Ami Murgu osztrák ügynök voltát illeti, az osztrákbarát Petru Cermena- tól kapta az értesülést.

Murgu lehet, hogy nem tudott megszabadulni a titkos demokratikus kultúra gyermetegnek tetsző külsőségeitől, de nem volt öncélú összeesküvő, mert köz- szereplésre tört. Azt akarta elérni, hogy a bánsági helységek érdekeik képviseletével bízzák meg őt, és ezt az ügyvédi szerepet a politikai érdekképviselet szerepével párosította.

Murgu programját máig kiadatlan, terjedelmes írásokban fejtette ki. Ezekben az idealizált Bánát múltba vetített jövőképét vázolta fel, és egyben a jelen elutasító kritikáját fejtette ki. „Mi és országunk ősi idők óta olyan jogokkal és alaptörvényekkel bírunk, amelyeket az elmúlt évszázadok barbársága is tiszteletben tartott. Személyi szabadság és egymás közti egyenlőség, földtulajdon mindig is országos szent alaptörvény volt. Polgári előjogok, privilégiumok, örökletes kiváltságok országunkban teljességgel ismeretlenek. A bojárság személyre szóló kitüntetés azoknak, akik az állam szolgálatában érdemeket szereztek, örökletes nemességnek még a neve is ismeretlen."22 Az országos szabadságok egészséges emberi értelemmel párosulnak, a törvény szerződés, amely az általános népakarat folyománya. Politisches Continuum című értekezésében írja: „A Bánát csak kenézeket ismer, a nekik alárendelt prefektusokkal, országtanácsot ismer és Temesvárott székelő országkormányzatot a bán vezetése alatt, aki egyben az

Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805-1870)

2' HL P. Kg. 1851.10/126.189u.

22 ÖStA KA FA 1849-13-38a.

147