Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805- 1870)
Közlemények ország fejedelme is."23 A Bánátnak semmi köze Magyarországhoz. Odakapcsolá- sa törvénytelen. Az alkotmány anarchia, a megye rablóhorda. A nemesek betelepült rablók, elsősorban szerbek. A szerbek maguk bűnözők származékai. A szerbek a cári pánszlávizmus ügynökei. A Bánát politikailag homogén. Aki bánáti, az román. Az idegen egyszerűen nulla. A Bánát nem ismerheti a nemzeti káoszt. A bánátiak csak a császárt ismerik el, Ausztria szövetséges lehet, ha tiszteletben tartja a román igényeket. Mert „Ausztria ingatag élete, ezen állam sorsa csak a mi érzelmeinktől és elhatározásunktól függ".24 Csakhogy a határőrvidék alkotmánya is természetellenes, miközben a határőrök lelkűkben a természeti törvényt őrzik. A román határőrezred parancsnoka a megtestesült „zsidó jezsui- tizmus". Murgu mindezt a császárnak és a haditanácsnak fejtette ki. Tehát azzal, hogy a királyt nem létezőnek tekintette, a császár ellen a császárral próbált szövetkezni. Feltűnő, hogy irományaiban a magyarokat csak ritkán említette. Feltűnő azért, mert írásaiból az derült ki hivatalos vallatói előtt, hogy a Politisches Continuum c. értekezését „udvari emberekkel is közölte".25 Márpedig ebben az osztrák kormányzatot több szidalommal illette, mint a magyarokat. Úgy tűnik, nem akart a magyar liberálisokkal élesen szembefordulni. Elvi és gyakorlati szempontok egyaránt emellett szóltak. Jellemző, hogy egykori összeesküvő társa, a francia Vaillant 1844-ben Párizsban megjelent könyvében valamiféle keleti konföderáció létrehozásának és Magyarországra való támaszkodásának szükségességét is hangsúlyozta.26 Murgu pedig éppen ezen esztendő őszén, Bécsbe ment, és a bánsági román határőrezred ellen írt munkáját beadta az uralkodó kabinetjéhez, de látnia kellett, hogy azt nem továbbították a haditanácshoz. Ezek után Pozsonyba ment, ahol a magyar diéta már vége felé járt ugyan, de azért a radikalizmusra hajlamos Perczel Mórral megismerkedett, és vele petíciót állított össze országgyűlési előterjesztésre. A kérvénytervezetben Metternich „áruló", Ausztria érdekeit a cári Oroszországnak kiszolgáltató külpolitikája miatt akarta „Európa színe előtt kompromittálni" — az egykorú spiclijelentés szerint. Ebben egyébként Murgu hosszasan leírta saját moldvai és havaselvi működését, valamint azt, hogy a „cári érdekeket képviselő osztrák konzulátusok" mennyi akadályt vetettek működése elé. 27 És míg Metternich az orosz-osztrák Duna- hajózási szerződést nehezen, sok fáradsággal kiharcolt komoly engedménynek tartotta, sőt Vaillant szerint is Metternich e szerződésért jogosan tarthat számot Európa hálájára,28 Murgu ezt Metternich árulása bizonyítékaként hozta fel, és jó 23 Miskolczy. Kézirat. 30. 24 Uo. 82 25 Bodea, 1982. 266 26 Vaillant, 1844. I. köt. 10.; II. köt. 439. Vaillant Urquhart eszméje kapcsán olyan „független" keleti konföderációról beszél, amelynek belügyeibe sem Ausztriának, sem a másik két szomszédos nagyhatalomnak nem lenne semmi beavatkozási joga. 27 Suciu-Moy, 1109-1117. 23 Vaillant, 1844. II. köt. 370 148
