Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805- 1870)

mint keleti befolyását. És végül a román értelmiségiek, akik román nemzetet akartak, mint Róma utódai.

Az etnopátosz etnopatológiával jár. A militáns nacionalizmusok történetében ott rejlik az az egyszerre tragikus és komikus mozzanat is, hogy hordozóik a másik felet úgy akarják nevetségessé tenni, hogy maguk is azzá válnak. Vessünk egy pillantást pl. arra a vitára, amelyet románok, szerbek, németek folytattak a románság rómaiságáról. Kezdjük a sort Petru Maior 1812-ben, Budán megjelent történeti művével, amely a román nemzeti ébredés bibliája lett Kárpátokon innen és túl. Petru Maiorral kinevetjük Sulzert, hiszen hamar kideríti, hogy a német szerző, aki egyébként a Bánságban is megfordult,10 a román viszonyokat nem igazán ismerte, miközben a románok rómaiságát vitatta. Viszont, ha azt olvassuk, hogy Tököly Száva olvasás közben miket írt bele Maior és Bojincá könyvébe egy-egy meghökkentő tézisükhöz, azon is csak nevethetünk.11 Pl. amikor azt olvasta Maiornál, hogy a rómaiak nem közösültek a dák nőkkel, akkor lapszéli, román nyelvű megjegyzésében a szabin nőkre emlékeztetett.12 Bojincát, aki könyvet írt ellene, egyszerűen „nyelvrontó"-nak nevezte már e mű címlapján.13 Persze Murguval is kinevetjük Tökölyt, amikor kifigurázta azt, ahogy a románokat oly messzemenően elszlávosította.14 Tököly feltehetően már nem nevetett, amikor Murgu éppen őt bíráló könyve eljutott hozzá, mert abban nem ejtett lapszéli megjegyzéseket.

De aztán Murgu latinizáló ortográfiáját is megmosolyoghatjuk, nacionalista diskurzusának abszurditásaival pedig nem tudunk mit kezdeni, ha nem próbáljuk meg azokat a kor szövevényében elhelyezni.15

Ha Murgu életének és munkásságának egészére tekintünk, akkor a kettősség — több felvonásos — színjátékának is nézői lehetünk. Nemcsak Murgunak az arca rejtélyes, hanem a róla szóló megnyilatkozásokban is mindig akad valami gyanúsan zavaros. Valószínű, hogy többen tudták, amit Vincentiu Babe§ tudott, de nem írták le. Nem írták le azt, amit Babe§ egy 1891. évi báli meghívóra feljegyzett. Éspedig azt, hogy Murgut, mivel Tököly elleni könyvével hírt szerzett, Bécsbe hívták, ahol maga Metternich fogadta, és megbízta, hogy menjen a román fejedelemségekbe, és Ausztria mellett fejtsen ki propagandát, mert „csak a veszett magyarok azok, akik őrültségeikkel elidegenítik a népeket". Murgu tehát „a magyar nemesek és a román bojárok ellenfeleként, Ausztriának elkötelezve, megy Moldvába", és bírálja az ottani rendszert, míg Jászvásárt el nem kell hagynia, ahonnan Bukarestbe ment, és „hasonló komédiát rendezett", amikor szidta az uralkodót és a fiatalság körében agitált.16 A jól informált brassói lapszerkeszKözlemények

10 F. J. S., 1782.

11 Sabba Tököly könyvtára az újvidéki Matica Srpske könyvtárában található.

12 Maior, P„ 1812.17.

13 Bojincá, 1828.

14 Murgu, 1830; Murgu, 1969.

15 Álmosnaplója latin ismeretek nélkül szinte olvashatatlan. L. MlSKOLCZY. Kézirat.

« BAR Ms. A 2097.

144