Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805- 1870)

Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805-1870)

tő, George Barit szerint azért is tartottak tőle Jászvásárt, mert lépten-nyomon szidta a szerbeket és a magyarokat.17 Valójában filozófiai kurzusában ilyesminek nincs nyoma. Demokratizmusa volt a bűne. Ez tette jellegzetessé, és ez vezette a politika útjain, pontosabban az összeesküvés titokzatos útjain.

Murgu a titkos társasági demokratikus kultúra egyik legaktívabb tagja. Moldvában lett szabadkőműves, Havaselvén pedig összeesküvő. Tanúja lehetett annak, hogy a rendi gyűlésben a bojár ellenzékiség nem vezet célra. A bojári ellenzék vezére, Ion Cámpineanu pedig 1838-ban hiába járta be Európát, a nagyhatalmak nem támogatták a román függetlenségi törekvéseket, itthon pedig kolostorba internálták, miközben önmagát megtagadva esedezett kegyelemért a cárnál. Míg a Cámpineanu körüli szervezkedés a szabadkőműves ceremóniákból is kölcsönzött titokzatoskodó külsőségeket, miközben konkrét hazai reform- program és reformmozgalom megindításától tartózkodott, a radikálisabb fiatalok már célratörően kezdtek el szervezkedni. Felkelés lehetőségét, a tömegek mozgósításának módozatait latolgatták, társadalmi reformokat és új alkotmányt tervezgettek. A nyugati hatalmak keleti háborújára készülődtek. 1840 tűnt a megváltás évének, és nemcsak a román költő szerint, hanem egyes Saint-Simon- isták millenarisztikus vágyai szerint is. Csakhogy a politikai viharfelhők elvonultak, és a havaselvi szervezkedők is eltűntették volna a nyomokat, ha a román fejedelemnek nem kellett volna éberségét biztosítani a cár előtt, és látványosan példát statuálnia. Murgu viszonylag könnyen megúszta, mert mint császárikirályi alattvaló nyugodtan tagadhatott. így ő nem került börtönbe mint társai, hanem Erdélybe toloncolták, ahonnan hazaengedték a Bánságba, ahol letartóztatták, de hamar szélnek eresztették. Úgy tűnik, nemcsak a szabadkőműves erénynek: a hallgatásnak köszönheti szabadulását, hanem annak is, hogy mindenkinek kellemetlen lett volna, ha netán a kelleténél többet beszél.

Jellemző, hogy a havaselvi vizsgálat anyagából eltűnt az összeesküvők kiáltványa, és ennek egyetlen másolata csak az erdélyi gubernium egyik aktájának mellékleteként maradt fenn.18 Márpedig ez volt a vád egyik legfontosabb bizonyítéka. A fejedelem erre hivatkozva tudósította a szomszédos nagyhatalmak külügyminisztereit arról, hogy „az összeesküvők a szomszédos országok rendjét is meg akarták változtatni". És valóban, a kiáltvány azzal szólított fegyverbe, hogy „a Kárpátok másik oldalán élő testvéreitek már várják felkelésteket, hogy fegyvereiteket egyesítsétek". A nagy ellenség: „Észak", mármint a cári Oroszország. A barát viszont Ausztria, mert: „Román testvérek, kiket körülfog a barbárság! Nem látjátok, hogy Ausztria atyai gondoskodásával saját alattvalóit boldoggá tette, az őszintéket, a hűségeseket és az érdemdús férfiakat oltalmazza, és a bűnöst megbünteti, soha nem nyugvó atyai gondoskodásával alattvalóit bolV Barit, 1870.130.

18 MISKOLCZY, 2004. 173-192. A kiáltványt ebben a tanulmánykötetben újra közölt, 1973-ban a Századok hasábjain megjelent cikkemben elemeztem. Azt hiszem az újraközlés cikkem citációs indexének egyetlen tétele.

145