Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805- 1870)

Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805-1870)

Ezen paradoxon egyik lényeges mozzanata az, hogy Murgut a legjobban egy belügyminiszter, Szemere Bertalan jellemezte, amikor 1848 nyarán így írt róla: „Ez ábrándos ember és veszélyes."6 Jó a jellemzés, mert ezen korszak hősei mind ábrándosok voltak és veszélyesek. A felvilágosodásból fakadó szekuláris megváltás, a földi paradicsom ábrándját akarták megvalósítani. Szabadság, egyenlőség és testvériség világát, az etnicitás átpolitizálásával. Murgu ennek az ábrándnak és nemzetépítő politikának volt az egyik mérnöke és munkása. Lázadó ember! Egész életében harcban állt a világgal. A határőrkatona sarja olyan katona maradt, aki nem csak akart szolgálni eszményeinek. Az unalmas iskolafilozófiából és a kor már szokványos frazeológiájából kivonta a robbanóanyagot, amelyek saját diskurzusának dinamikáját biztosították. Pesti egyetemi tanára, Imre János tanítása aligha nevezhető forradalminak. De ennek művét úgy ültette át románra, hogy az ő előadása Jászvásárt szellemi forradalom számba ment. Murgu volt az első román, aki 1830-ban kiemelte, hogy a nemzet morális személy.7 Ez már régóta közhely volt a magyarországi politikai életben.8 Viszont filozófiai olvasmányai is segítették abban, hogy ezt abba a nemzetépítő diskurzusba ágyazza, amely nem ismert ország- és társadalmi határokat. Fogalomalkotási technikája alapvetően kantiánus, maga az a kimondatlan hit is, amelynek jegyében eljárt: fogalmainkkal alakíthatjuk a jelenségek világát. Hiszen a felvilágosodás credója az övé is: „a szent természeti törvény eszünkben nyilatkoztatja ki magát".9

Román nemzetről ábrándozni azért is veszélyes volt, mert a románok részben három birodalom kereteiben, és mindenképpen azok erőterében éltek. Az 1830-as években annak a paradox helyzetnek lehetünk a tanúi, hogy a cári birodalom fellazította a két dunai fejedelemségnek a Török Birodalomhoz fűződő kötelékeit, és ezzel lehetővé tette, hogy a nyugat-európai centrumú világgazdaságba integrálódjanak. így, miközben Pétervár a fejedelemségeket szoros protektorátusa alá vonta, egyben elősegítette önállósulásukat, mert a gazdasági integrációt törvényszerűen politikainak kellett követnie, és az 1860-as évekre Románia lett a legkeletibb alkotmányos állam. Az erdélyi és a magyarországi románság polgárosodásához is hozzájárult a Habsburg Birodalom, miközben ez a folyamat is — hogy H. W. Seton-Watson közismert kifejezésével éljünk — „a gyarmati háládatlanság törvénye" szerint alakult. Murgu a hőskor hőse. Szőkébb hazájára, a Bánságra és annak románságára többen is igényt tartottak. Először is a magyar nacionalizmus, amely a hungarus nemzetet etnicizálta. A szerb nacionalizmus, amely az illír privilégiumok átmagyarázásával tört önálló államiságra. A császári abszolutizmus, amely a határőrvidékre korlátozta közvetlen hatalmát, hogy onnan tartsa kézben Magyarországot, biztosítsa határait, vala6 L.: Bogdan-DuicA 1937.135.

7 Bocsan, 1997. 86.

8 Rapant, 1947.12.

9 Murgu, 1969.370.

143