Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - GECSÉNYI Lajos: A rejtélyes Thurzó. Thurzó Ferenc, a Magyar és az Udvari Kamara elnöke (1549-1563)
Gecsényi Lajos: A rejtélyes Thurzó ezek nem hozták meg a kívánt eredményt.46 Mindehhez hozzájárult az idős prefektus növekvő hanyagsága, aki — egy, az Udvari Kamarához eljuttatott anonim feljegyzés szerint — elmulasztotta a számadások ellenőrzését, szabadon bánt a jövedelmekkel, saját hasznára fordította a harmincadosoktól beszedett pénzt, a hivatalos pecsétet magánál tartotta és önhatalmúlag használta, tehát nem a tanácsosokkal együtt, akiknek ráadásul nem adott fizetést, miközben ő maga kétszeresen vette fel. A feljegyzés írója, aki láthatóan maga is dolgozott a kamaránál, a rendcsinálást, egy új instrukció kiadását és egy kamaramester/főpénztárnok kinevezését tartotta mielőbb szükségesnek.47 Peregi prefektus 1546-ban meghalt, ettől kezdve — vélhetően rangidősként, ám tényleges kinevezés nélkül — Péterváradi Balázs volt az első ember. Miután az uralkodó az 1548 október-novemberi pozsonyi országgyűlésen tájékoztatta a rendeket a pénzügyigazgatással kapcsolatos problémákról,48 december 12-én Oláh Miklós kancellár ellenjegyzésével új utasítást tett közzé a Magyar Kamara számára.49 Kiadását — ami egybeesett a Cseh Kamara új utasításának közzétételével — indokolttá tették az alapítás óta eltelt két évtizedben lezajlott változások, nem utolsósorban az Udvari Kamara és az Alsó-ausztriai Kamara számára 1537- ben, illetve 1539-ben hatályba léptetett újabb instrukciók, és természetesen a hivatali ügyintézés javításának igénye. Ennek megfelelően az új utasítás pontosan szabályozta a kollegiális ügyintézés rendjét, a tanácsban való jelenlétet, a prefektusnak nevezett elnök jogkörét, a tanácsosok kötelességeit, a titkár, a pénztárnok és a számvevő teendőit. Számottevően szigorította az utóbbi ellenőrzési kötelezettségeit.50 Acsády Ignác, a magyarországi pénzügyigazgatás történetének kiváló ismerője a dokumentumot a Magyar Kamara magna chartájának nevezte — kiemelve annak jelentőségét, hogy ekkor szűnt meg a helytartóságtól való függés.51 Az Udvari Kamara és a Magyar Kamara viszonyát az utasítás formailag érdemben nem változtatta, de alig hagyott kétséget, hogy a Bécsbe felterjesztett ügyek meghatározó többségében az Udvari Kamarában születtek meg a döntések, amelyeket az uralkodó szentesített. Ezt nem befolyásolta megítélésem szerint az sem, hogy bizonyos leiratokat nem az Udvari Kamara tisztviselői, hanem a magyar kancellár, alkancellár vagy éppen a magyar királyi (udvari) titkár írtak alá. Miként az sem, hogy a kamara 1549-ben formálisan jogot kapott előterjesztéseinek közvetlenül az uralkodónak történő megküldésére („ad manus proprias Majestatis Suae"). Annál kevésbé, mert ennek tényleges érvényesüléséről nem állnak rendelkezésre adatok.52 46 Ezekről 1.: Ember, 1946.147-148., 209-215.; Kenyeres, 2003. 72-74.; Gecsényi, 2008/a. 47 A feljegyzés: ÖStA AVA FHKA HKA HFU RN 9. Konv. 1560. Föl. 91-94. Említése: Takáts, 1899. 48 MOE184. 49 MOL E 21 Másolati könyvek. 536. Föl. 18-23. Kiadása az 1561., 1569. és 1672. évi instrukciók szövegével párhuzamosan: Mayer, 1915. 234-256. 50 Értékelésére 1.: Ember, 1946.126-128.; Mayer, 1915.197-203. 51 Acsády, 1888. 54. 52 Mayer, 1915.203. 13
