Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények rátusi tisztségekre jelöltek kiválasztásában, részint pedig a főispánoknak és a főispáni adminisztrátoroknak abban az „önkényes" eljárásában nyilvánult meg, hogy a törvényes három év letelte után sem írták a restaurációkat, illetve saját hatáskörükkel élve nem restauráltak, azaz egyszerűen meghagyták a régi magisztrátust hivatalában. Az udvar, mely sem a nádori előterjesztést, sem pedig az erről szóló kancelláriai véleményt figyelmen kívül hagyta, nem kívánt beleszólni a vármegyei tisztújítások lefolytatásába. Csupán a törvényes rend és nyugalom betartatását követelte meg mind a főispánoktól, illetve a főispáni adminisztrátoroktól, mind pedig a rendektől. Bármilyen kihágás, rendbontás, tumultuózus jelenet, pártoskodás és pártviszály esetén azonban a korábbi gyakorlatnak megfelelően szigorú büntetéseket helyezett kilátásba. Az előző évtizedek tapasztalatai alapján azonban mindenképpen számolnia kellett a törvényt és rendet megsértő kísérőjelenségekkel. Restaurációk a régi módon, „kellő rendben" és nyugalomban Az 1812 és 1819 között lezajlott tisztújítások három vármegye (Szepes, Bereg és Nógrád) építőszékének kivételével békésen, fegyelmezetten és „kellő rendben" (debito cum or dine) zajlottak le. Az építőszékeket általában a törvényben előírt három évenként meg is tartották. Az említett időszakban összesen 19 vármegyében hirdettek meg és folytattak le restaurációs közgyűlést, illetve közgyűléseket.

6

0 Még az 1811-1812. évi országgyűlés ideje alatt, 1812. május 19-én került sor Máramaros vármegye tisztújítására, ahol a főispáni jelentés és a tiszti választásról beküldött jegyzőkönyv szerint különösebb esemény nélkül, nyugalomban választották meg a vármegye magisztrátusának új tagjait. 6

1 6

0 A források tanúsága szerint a következő vármegyékben tartottak építőszéket: Bars, Bereg, Fejér, Gömör és Kis-Hont, Győr, Heves és Külső-Szolnok, Komárom, Máramaros, Nógrád, Pest-PilisSolt, Somogy, Szatmár, Szepes, Turóc, Ung, Varasd, Veszprém, Zala és Zemplén. A vármegyék közül többen, így Bereg, Fejér, Nógrád, Somogy és Varasd két alkalommal is restaurált, részben a törvényes hároméves határidő lejárta, részben pedig más okok miatt. A fenti vármegyék restaurációit röviden elsősorban közgyűlési jegyzőkönyveik alapján tárgyaljuk. Azoknak a vármegyéknek az építőszékeit, amelyeknek protokollumaihoz nem jutottunk hozzá, részben a helytartótanácshoz beküldött jelentések, részben a korabeli magánjellegű források, végül pedig az egykorú sajtóban megjelent beszámolók, információk alapján ismertetjük. A 19. század eleji magyar nyelvben a restaurációs közgyűléseket a legkülönbözőbb fogalmakkal jelölték, úgymint: restauráció, restaurációs közgyűlés, tisztújító közgyűlés, tisztújítás, tiszti választás, tiszti építőszék, építőszék, széképítés, székújítás, magisztrátus-választás, nemesi felülés stb. Az alábbiakban ezeket felváltva használjuk. 6

1 Ld. a protokollum alapján készült, a magyar kancelláriának átküldött helytartótanácsi jelentést: MOL, A 39 1812. No. 7986. (Buda, 1812. június 16.). 90