Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" birtoktatalanok nemesek, illetve özvegyeik és árváik között nem lehet különbséget tenni, mivel a votizáció jussa személyes jog. A szegény nemesnek tehát ugyanannyi jussa legyen, mint a vagyonosnak. (A szegény vagy kisnemesek melletti érvelés azért nagy jelentőségű, mert a nemesség e rétegeinek majd a votizációs rendelet életbeléptetésével lesz meghatározó szerepe a restaurációk kimenetelében.) Többen javasolták, hogy a betegség miatt kényszerűen távol lévők meghatalmazottjainak is adják meg a szavazati jogot. A rendek a szavazati jogosultság kérdésében végül arra a közös álláspontra helyezkedtek, hogy a meghatalmazás adását nem lehet megtiltani (így pl. ha egy birtokosnak, midőn több vármegyében egy időben tartanak építőszéket, bár birtokai révén mindegyiken joga volt részt venni a tisztújításon, de egyszerre csak egyik helyen lehet jelen, meghatalmazással átruházhatja szavazati jogát). Ugyanakkor minden egyes meghatalmazás megvizsgálása hosszú időt venne igénybe, és növelné a tisztújításokon a kedvetlenséget, s elhúzná a restaurációkat. Maradjon tehát meg a régi szokás és törvény. A betegek számára viszont egyértelműen engedélyezték, hogy meghatalmazást adjanak. A rendek végül a meghatalmazottak jelenlétét és szavazásra jogosultságát elfogadták a tisztújításokon.

5

8 Az elaborátum utolsó, kilencedik pontjának tárgyalása után (ez a főispáni jelöltekkel foglalkozott, a rendek a restaurációs közgyűlések lefolytatásakor a hatályos törvények (1548:70., 1723:56., 1723:58. tc.) következetes betartását, illetve betartatását javasolták.

5

9 Jóllehet a vármegyei építőszékek ügyében lefolytatott viták számos új megoldást kínáltak a restaurációk megújítására, illetve megreformálására, a főrendek ellenállása miatt és az országgyűlés idő előtti berekesztésével a tisztújításokról és a hozzájuk kapcsolódó fontos kérdésekről nem születhettek alapvető döntések, illetve törvények. A vármegyék tehát az építőszékeket továbbra is az említett törvénycikkek értelmében, valamint a helyi hagyományoknak és szokásoknak megfelelően folytatták le. Azaz a tisztségviselők többségét közfelkiáltással, a rendek közakarat-kinyilvánításával választották meg vagy erősítették meg régi tisztségükben. Maguk döntötték el továbbá statútumaikban, kiket tartottak jogosultaknak a szavazásra, illetve kiket zártak ki abból. Mindez azonban ismételten azokat a negatív következményeket vonta maga után, hogy megfelelő törvényi szabályozás hiányában a tiszti választásokon a következő esztendőkben is gyakran felütötte fejét a rendetlenség, a békétlenség, a pártoskodás, a megvesztegetés. Továbbá általánossá váltak a polémiák a nemesség soraiban a szavazati jog kérdésében, különös tekintettel az illető vármegyében birtokkal rendelkező, de nem a vármegyében élő fő- és köznemesség, a vagyontalan alsónemesség vagy a katolikus alsópapság szavazati jogára vagy éppenséggel a nemes özvegyeknek és árváknak meghatalmazottak útján történő szavazására. Felerősödött egyidejűleg a főispáni befolyás, ami részint a magiszt5

8 Uo. 577-581. 5

9 Uo. 581-582. 89