Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények vagy tisztségétől megfosszanak. Ugyanakkor a rendek határozottan síkra szálltak amellett, hogy a főispánok tartsák kötelességüknek az érdemtelen vármegyei tisztségviselőket, különösen az alispánokat, megbüntetni. Többen felvetették továbbá, hogy a vármegyei tisztségek ne legyenek örökölhetők.

5

0 A főispáni kandidációhoz szorosan kapcsolódott a főispáni kinevezési jog kérdése, ti.: milyen tisztségekre nevezhet ki a főispán személyeket választás illetve voksolással történő megerősítése nélkül? A restaurációs törvény és az uralkodói főispáni rendeletek értelmében ilyenek voltak pl. a következők: a főés aljegyzők. Ezzel szemben Szatmár követe vármegyéjének régi szokását hozta fel, mely szerint annak rendjei hosszú ideig éltek a jegyzőválasztás jussával, mígnem egy uralkodói határozat ezt a jogot el nem vette tőlük. Szerinte egyébként a törvények is arra utasítanak, hogy a vármegyék saját tisztviselőiket maguk válasszák meg, és ez alól a jegyzői tisztség sem kivétel. A jegyzők kinevezésének joga tehát a rendek szerint nem illeti meg általában főispánokat. Különben csupán néhány főispán él ezzel a jussával. Ennek a helyzetnek a tisztázása végett tehát új törvényt kell alkotni és a visszaéléseket meg kell szüntetni. Majláth elutasította a rendek előterjesztését, többek között arra hivatkozva, nincs királyi végzés arra nézve, hogy a főispán kit, milyen hivatalra nevezhet ki. A rendek egy része — mintegy támogatva Majláthot — arra az álláspontra helyezkedett, hogy a „jegyzői tisztségre választás nem tartozik a Magisztrátushoz", következésképpen a főispán feladatává tették a jegyzők kinevezését. Mások az adószedők kinevezését is a főispáni jogkörbe utalták volna.

5

1 Az országgyűlés ezt követően talán legkényesebb probléma (a kerületi munkálatban előterjesztett kilenc pont közül a második) megtárgyalását tűzte napirendjére. Azaz annak megvitatását: „Mik vonják kétségbe a felkiáltások útján történő szavazati többséget?" A rendek erre a következő választ adták: ha a többség akaratát a választáskor nem tudnák megállapítani, abban az esetben személyenkénti szavazásra kerüljön sor. Ugyanis előfordulhat, hogy a főispán az acclamatióval szavazáskor csak azok kiáltását/ kiáltozását hallja meg, akik közvetlen környezetében vannak. így elhibázhatja a választás kimenetelét, és a többség akaratával szemben helyezhet valakit hivatalba. Abaúj követe szerint a kérdésben felvetett kétkedés a fenti vélemény ellenére továbbra is fennállhat. Ha csak néhányan akarnak is más személyt, úgy át kell térni a votizációra, azaz a voksok egyenkénti megszámolására. így viszont egyetlen tisztviselőt sem fognak közfelkiáltással megválasztani. Sőt, ez az eljárás magát a főispánt is akadályozhatja feladata elvégzésében. A perszonális osztotta az abaúji követ felvetését és elismerte, hogy ha mindegyik tisztségre személyenkénti voksolással fognak szavazni, a tisztújítás napokat fog igénybe venni. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy míg az első napon több százan, a másodikon már csak néhány százan, míg a harmadikon csupán az elenyésző számú kisebbség fog majd sza5

0 Uo. 555-561. 5

1 Uo. 562-564. 86