Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soó

s Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" tatják ki az igazságot" a tisztviselők. Fontosnak tartotta továbbá, hogy a szegényebb nemesek is ajánlhassák fiaikat a vármegyei tisztségekre.

4

6 A perszonális a vitát lezáró beszédében egyik esetben sem látta indokoltnak a főispánnal történő előzetes tanácskozást, különösen nem a szegényebb nemességgel. Ugyanis a főispánnak egyébként is kötelessége meghallgatni a nemesség alsóbb rétegeinek képviselőit, akik őt tanácskozáson kívül is felkereshetik panaszaikkal. Ha a főispán a szegényebb nemesek közül személyes jelleme és képességei alapján netalántán valakit alkalmasnak találna valamelyik tisztség viselésére, szintén bejelentkezhet hozzá, hogy információkat szerezhessen róla.

4

7 A főispáni jelölés kérdésében azonban továbbra sem nyugodtak meg a kedélyek. A követek egy része, köztük Szabolcs vármegye küldöttje, ismételten felvetette, hogy a főispánoknak minden arra alkalmas személyt — a nemesi szabadságjog alapján — kandidálni kell. Ugyanis a rendi alkotmány előírja: ugyanolyan jussa van a nemes embernek választani, mint a főispánnak jelölni. Ugyanakkor a kanciidációkor mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy az egyes tisztségekre kizárólag az arra érdemes és megfelelő személyeket jelöljenek. Ehhez azonban szükség van a rendek előzetes véleményének a kikérésére.

4

8 Más követek (Abaúj és Sáros vármegye deputatusai) a kerületi elaborátumnak azt a kitételét kifogásolták, mely előírná a főispánok számára, hogy minden egyes tisztségre legalább négy főt kandidáljanak. Ezt már csak azért sem tartották megvalósíthatónak, mivel néhány vármegyében, ahol kevés az arra alkalmas személy, ennek a javaslatnak az elfogadása több negatív következménnyel járna. Pl. amennyiben nem lenne megfelelő jelölhető egyén az adott hivatalra, úgy a főispán kénytelen lenne ,,a' szabad voksai bíróknak egy а tisztségre alkalmatlant" választani. Ez azonban a vármegye tekintélyének romlását eredményezné.

4

9 A perszonális, tisztázni kívánván a jelöltek számának kérdését, kijelentette: a négy fős jelölés csak az alispánok esetében álljon fenn. A kandidáltak közül azonban egyik mindenképpen az legyen, aki a restaurációig a tisztséget viselte. Ha pedig ez a személy a jelölésre érdemtelenné tette magát, egyszerűen hagyják ki a kandidálásból. A rendek ezt jóváhagyták. Sérelmezték viszont, hogy a főispánok a tisztújításokon számos alkalommal nem a közérdeket tartották szem előtt, és nem tehetséges és kiváló jellemű személyeket kandidáltak, hanem saját embereiket tolták előtérbe. Ez pedig megengedhetetlen. Ugyanis senki sem zárható ki a hivatalviselésből, ha arra érdemes és rászolgált, s őt arra a vármegye közönsége is alkalmasnak találja. Még az sem, akit már egyszer megválasztottak. Ennek érdekében tehát korlátozni kell a főispánok jogkörét, és több jusst nem adhatnak nekik, mint amennyit a törvény megenged. A főispánok továbbá nem tehetik meg azt, hogy tetszésük szerint bárkit is kihagyjanak a jelölésből 4

6 Uo. 552-553. 4

7 Uo. 553. 4

8 Uo. 4

9 Uo. 554. 85