Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények sokszor „lármás" volt. Tehát nem a főispánokat kell hibáztatni az illetlen jelenségekért, hanem a magukat a rendeket.

4

2 Erre reagálva a rendek továbbra is fenntartották korábbi álláspontjukat, miszerint a főispánokat, különös tekintettel a törvényes időben összehívandó tisztújítások mellőzése vagy elhanyagolása miatt továbbra is felelősség terheli. De felelősek azért is, mivel saját kényükrekedvükre, tetszés szerint töltötték be a megüresedett hivatalokat. Ugyanakkor a rendek közül némelyek önkritikusan elismerték, hogy a tiszti választásokon előforduló zűrzavaros állapotok kialakulásáért maguk szintén hibásak.

4

3 Ezt az álláspontot azonban igen kevesen képviselték. A kerületi munkálatok nyomán született előterjesztésre, miszerint a főispánoknak saját jelöltjeiken kívül azokat is kandidálniuk kellene, akiket a rendek előzetes tárgyalás alapján a figyelmébe ajánlottak, mind a perszonális, mind a rendek többsége, igaz más-más platformról, de nemet mondtak. Majláth azzal érvelt, hogy a rendek által javasolt jelölési móddal korlátoznák a főispáni jogokat, és így „mind a' Candidatió, mind a választás a Megyebéli Statusokra ruháztatik", melyet senki az igazság szerint nem kívánhat. A követek közül többen aggályaikat fogalmazták meg abban a tekintetben, hogy a rendek részérő teendő kandidáció megegyezéshez, összebeszéléshez, összesúgáshoz vezetne. Azaz ezzel az eljárással a választójogosultak már előre eldöntenék, kit óhajtanak az illető tisztségben látni és „annak részére előre voksokat" szereznének. Ez az „előzetes egyetértés" azután még inkább „ellenkezésre és lármára" adna alkalmat. Sőt, az előzetes egyeztetés vagy tanácskozás a főispánnal még súlyosabb következményekkel is járhatna a restaurációkra nézve, ugyanis felforgatná azok rendjét; továbbá mindazokat, akik szabad voksolási joggal rendelkeznek, nem hívnák meg a választásokra. Mindez pedig különösen károsan hatna a nagyobb számú nemességgel rendelkező vármegyék esetében. A javaslatot elutasítók tábora ellenvetésében arra is rámutatott, hogy nincs szükség a rendek és a főispánok közötti előzetes tanácskozásra ott, ahol a főispán jól ismeri a rendeket, és tisztában van azzal, kire és mire számíthat a tisztújításokon.

4

4 A követek kisebb hányada a többség érvelésével szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a főispánnak az építőszék megtartása előtt igenis kötelessége a rendeket meghallgatni. Ezt nem csak azért kell megtennie, hogy a kandidációt elvégeztesse, hanem azért is, hogy megtudja, kinek van nagyobb támogatottsága a vármegyében. Mindennek ismeretében a főispán képes lebonyolítani a restaurációs közgyűlést és biztosítani annak nyugalmát.

4

5 A vita során Ung vármegye követe a kis- és szegényebb nemeseknek a bevonását szorgalmazta a főispánnal folytatandó tanácskozásba. Ez új elem volt a restaurációkról folytatott vitában. A követ azzal érvelt: ezek a kisnemesek ismerik igazán, hogyan bánik velük a vármegyei magisztrátus, és hogyan „szolgál4

2 Diarium, (45. ülés.) 549-550. 4

3 Uo. 550-551. 4

4 Uo. 551. 4

5 Uo. 551-552. 84