Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" Nógrád vármegye követe az elmaradt restaurációkért nem a főispánokat hibáztatta, hanem a rendek gyengeségét, mivel ők elfogadják a szurrogálást. Ha a tisztviselők a három év elteltével önként lemondanának hivatalukról, a főispánok kénytelenek lennének a surrogatio helyett a magisztrátusok megújítását elrendelni. „Legyünk tehát jó Hazafiak" — szólította fel a követ a rendeket — „és tartsuk meg a' Törvényt". Ebben az esetben a főispánok is be fogják azt tartani. A nógrádi követ előterjesztését Szatmár vármegye követe azzal egészítette ki, hogy egy új törvényben mondják ki: a törvényes három év leteltével szűnjék meg a tisztviselők hivatala és hatalma. A többséget alkotó konzervatív rendek azonban mindkét javaslatot elvetették és kiegészítés nélkül csupán a régi restaurációs törvény megújítása mellett határoztak.

4

0 A perszonális a surrogatio tárgyában folytatott vitában védelmébe vette a főispáni jogokat, kategorikusan elutasítva azok bármiféle megcsonkítását. A rendek ugyan ezt nem ellenezték, de a surrogatiót a vármegyék legfőbb hivatalnokai, az alispánok esetében nem fogadták el. Egyesek csak az első alispán főispáni kinevezéssel történő pótlását utasították el, a másodalispánt illetően viszont egyetértettek a surrogatióval. A követek közül néhányan támadták a főispánnak azt a jogát, hogy a fő- és aljegyzőket, a vármegyei levéltárnokot saját hatáskörével élve kinevezze, mivel a nemesség a nevezett hivatalnokokra bízza „legnagyobb kincseit". Kinevezésüket tehát a rendeknek a saját hatáskörükbe kellene vonni. A konzervatív többség ezzel a felvetéssel sem értett egyet. Sőt némelyek, a többi hivatalnokokhoz hasonlóan, még az alispáni tisztségeket is főispáni szurrogálással kívánták betöltetni. Egy további javaslat szerint a vármegye által előterjesztendő három személy közül szurrogálhatna a főispán. A követek nagyobb része végül abban egyezett meg, hogy az első alispánt ne pótlással helyezzék hivatalába. Azaz a vármegye első tisztségviselőjének hivatali utódlása kizárólag választás útján történjék meg.

4

1 A rendek az építőszék ügyében néhány héttel később ismét visszatértek annak a sérelemnek a tárgyalásához, melyben a restaurációk törvényes időszakban történő meg nem tartását kifogásolták. Az alsóház elnöke a tisztújítások elmaradását — mintegy mentegetve a főispánokat és főispáni helytartókat — azzal indokolta, hogy a vármegyék vezetői több esetben azért nem restauráltak, mert a rendek részéről „kedvetlenségeket és illetlenségeket" tapasztaltak. A nyolc vagy kilenc év utáni restaurálás viszont számos vármegyében általában törvényes módon, azaz „illendőséggel és csendességgel" zajlott le. Ellenben ott, ahol a három esztendő leteltét követően került sor a tisztújításra, annak lefolytatása 4

0 Uo. 439. 4

1 Uo. 439-440. A fentieket az országgyűlés következő, 38. ülésén meg is erősítették. Ld.: Uo. 444. Szatmár vármegye követe azonban továbbra is fenntartotta magának jogot, hogy a főjegyzőt a rendek szabadon választhassák meg. Arra hivatkozott, hogy ez az eljárás a vármegyében az ősidők óta szokásban van, amit királyi utasításra csupán néhány esztendeje szüntettek meg. Bár a királyi rendelet a vármegye sérelmesnek ítélte meg, és tiltakozott ellene, de tiltakozását elutasították. Ezért tehát a kérdés orvoslásra vár. Ld. ezt uo. 441. 83