Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Közlemények tetése végett a kormányzat szintén magáévá tett. A javaslatot felvetők szűkebb tábora azonban háttérbe szorult azokkal szemben, akik továbbra is szilárdan kitartottak a közfelkiáltásos szavazási eljárás mellett. Azzal a jelentéktelen módosítással, miszerint a választás során „szabadabban lehessen kinek kinek szándékát kijelenteni". 3 6 Hogy mit értettek a szándék(ok) „szabadabb kijelentésén", ennek kifejtésével a követek adósak maradtak. A vitába bekapcsolódók közül Pest-Pilis-Solt vármegye egyik követe, Szentkirályi László, a tisztújításokon eluralkodott rendetlenség okai között első helyen a főispáni kandidációt emelte ki. Szerinte ugyanis a főispán a tisztségekre jelöléssel egyúttal azt is meghatározza, hogy a többség kire adja a voksát. Azaz a főispán mint kandidáló egyszersmind a választó szerepét is betölti. Szentkirályi a rendetlenségek további okát a restaurációs törvények elégtelen voltában látta, melyet a honi törvények gyökeres megváltoztatásával, illetve felülvizsgálatával vélt orvosolni. A nemesi szabadság ugyanis csak akkor érvényesülhet igazán és csak úgy tartható meg, ha a licentiát, azaz az építőszékeken eluralkodó szabadosságot háttérbe szorítják. Szentkirályi véleménye mellé Bars és Moson vármegyék követei is felsorakoztak. A törvények „gyökeres igazítását" azonban elvetették, mivel azok a nemesi szabadságjogokat és az ország „ősi sarkalatos alkotmányát" tartják fenn. Megváltoztatásuk vagy módosításuk tehát súlyosan sértené a rendek jussait. 3 7 A követek közül számosan sérelmezték, hogy a főispánok többsége nem tartja be a restaurációs törvénynek azt a pontját, ti. a törvényes három év leteltével el kell rendelni a tisztújítást. Sőt, a főispánok közül többen az egyes vármegyei tisztségekre saját akaratuknak megfelelően „önkényesen" szurrogálnak. Ennek az „önkényes" eljárásnak a következtében pedig vannak olyan vármegyék, ahol szinte az egész tisztikar a főispán által kinevezett személyekből áll. Ez az eljárás viszont súlyosan sérti a nemesi szabadságot, hiszen a főispánok ezzel részint megvonják a nemességtől a szabad választás jogát, részint pedig kizárják az ifjabb nemzedéket a hivatalviselés lehetőségéből. 3 8 A rendek körében folyt vitát a perszonális azzal kívánta lezárni, hogy az építőszékekkel kapcsolatos alapvető változtatásokat a diéta nem tudja elintézni. Csupán a törvényes határidő elmúltával le nem folytatott restaurációk kérdését tartotta érdemben megtárgyalandónak. A rendek egy része ebben a tekintetben az érvényben lévő törvények megújítása mellett foglalt állást. A többség azonban ezt szükségtelennek ítélte. Az utóbbiak szerint a régi restaurációs törvény bármilyen megváltoztatására kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha ,,a' végre hajtó hatalom ellen formáltatik a' sérelem, nem pedig ott, a' hol a' Hazafiak [ti. a főispánok — S. I. ] ellen vagyon a' panasz, annak meg nem tartása miatt". 3 9 3 6 Uo. 437. 37 Uo. 437-438. 38 Uo. 438. 39 Uo. 82
