Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

SOó

S Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" zűrzavaros jelenetek, az ezekből következő rendetlenségek és kihágások megakadályozásának módja, a restaurációknak a törvényes három éven túli elmaradása, illetve össze nem hívása, a megüresedett hivataloknak be nem töltése vagy egyszerűen főispáni „önkénnyel" történő pótlása (surrogatio), a főispáni és a főispáni adminisztrátori hatalom jogköre, illetve növekedése a vármegyei magisztrátus működésének rovására, valamint a főispánok feladatkörének pontos meghatározása, továbbra is mind-mind sürgős orvoslásra várt, illetve megoldatlan maradt. Mivel a hatóságok — a nádor kivételével — a vármegyei tiszti választás tárgyában nem kívántak fontos és hathatós intézkedéseket foganatosítani, maguk a vármegyei rendek próbálták a jelzett problémákra felhívni a dikasztériunok és az udvar figyelmét. Az 1811-1812. évi országgyűlésen több vármegye követének javaslatára a kerületi üléseken az országgyűlést levezető elnök, a perszonális (Majláth György) és számos vármegyei követ ellenzésével szemben, sikerült a restaurációk ügyét az országos sérelmek sorába felvétetni és annak megvitatását kieszközölni.

3

4 Országgyűlési viták A tárgyalások során Abaúj vármegye követe elsősorban az építőszék törvényben rögzített meg nem tartását és a főispáni szurrogálás módját kifogásolta. A perszonális erre a felvetésre adott válaszában kifejtette, hogy a restaurációk tartását törvény írja elő. Azaz, ha az eltelt három esztendőn túl tisztújításra nem kerül sor, úgy a vármegyéknek jogukban áll az uralkodóhoz folyamodni és az ő segítségével a főispánt a tisztújítások kiírására kényszeríteni. Majláth szerint a szurrogálás a főispáni jussok közé tartozik, így a kérdés megvitatása nem tűzhető napirendre. Ami pedig a tiszti választásokon eluralkodott rendetlenségeket illeti, annak felszámolása, ha a választókkal egyetértésre jut, egyedül a főispán feladata. A perszonális ezzel mintegy lezártnak kívánta tekinteni a kérdést, hozzátéve, hogy a restaurációkon eluralkodott tumultuózus jelenetek kialakulásában több vármegye maga is hibás. S bár a probléma valóban gyökeres megoldásra vár, úgy vélte: erre a diétán nincs lehetőség.

3

5 A követek egy része azonban nem hagyta annyiban a dolgot és azon nyomban reagált Majláth kijelentésére. A felszólalásokban főleg a tisztújításokon elharapódzott rendetlenségek okaira kíséreltek meg magyarázatot adni. Egyesek szerint a zűrzavaros állapotok azonnal megszüntethetők lennének, ha a közfelkiáltással történő szavazás helyett a voksolást, azaz a személyenkénti szavazási rendet vezetnék be. Ez teljesen új gondolat volt, melyet majd, igaz csak az évtized végén, éppen a tumultuózus jelenetek és a választási visszaélések megszün3

4 Diarium, 1811-12. (37. ülés.) 436. 3

5 Uo. 81