Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények az országlakosok körében. S ha részt vesznek az országgyűlésen, szintén alkalmasabbak az ottani hangulatot befolyásolni. Az igen idős, illetve a nem megfelelően tevékenykedő főispánok mellé vagy helyére kiküldendő főispáni adminisztrátorok kérdésében viszont Erdődy osztotta a nádor álláspontját. A restaurációk ügyében Erdődy azt a véleményét fogalmazta meg, hogy ezeken a nagy számú alsóbb, műveletlenebb nemesség szava a döntő, amelynek képviselőit egy pártvezér könnyen befolyásolhatja. Ezek a kis- és alsónemesi tömegek gyakran fordulnak szembe a vármegye kiemelkedő személyiségeivel, akiket nem személyes érdekek vezetnek.

3

2 Ilyen esetekben fontos lenne, hogy a főispán az ügyeket a saját jól felfogott érdekei szerint vezesse. Erdődy egyetértett a nádorral abban, hogy büntetés terhe mellett senki nem gyakorolhat kritikát a kandidáltak személyéről. Elfogadta a nádornak azt az álláspontját is, miszerint a főispánnak a jelöltek kiválasztásakor kizárólag a közjót szolgálni kívánó és a szolgálatra érdemes embereket kell figyelembe venni. Ki kell zárni továbbá pl. a vallási hovatartozás szempontját, jóllehet a főispán a vármegyében a vallási megoszlást nem tévesztheti szem elől. Erdődy továbbá, mintegy megerősítve a nádor véleményét, kötelezné a főispánokat arra, hogy az egyes hivatalok betöltésekor tartózkodjanak mindenféle pártoskodástól, de a szólásszabadsági jogokat tartsák tiszteletben. Azt, hogy kiket illeti meg a szavazati jog, Erdődy szintén egyetértett a nádorral: azaz maga is úgy látta jónak, hogy ezt a vármegyéknek előzetesen statútumokban kell rögzíteni, és ennek alapján állítsák majd össze a szavazásra jogosultak regestrumát, melyet a tisztújító közgyűlések előtt rendekkel engedélyeztetni kell. A kancelláriai tanácsülés elfogadta Erdődy előterjesztését. Az udvarhoz felterjesztett nádori és kancellári vélemények azonban a bécsi kormányzatnál nem találtak visszhangra és papíron maradtak, következésképpen nyilvánosságot sem kaptak. így a soron következő országgyűlés (1811-12), mely napirendjére tűzte a főispánok jog- és hatáskörének, valamint a vármegyei restaurációknak a kérdését, sem a nádori tervezetről, sem pedig a kancelláriának erről kifejtette álláspontjáról nem szerezhetett tudomást. Csak jó 17 évvel később, az 1825-1827. évi országgyűlés idején vették elő azokat és terjesztették a király elé azzal a javaslattal, hogy az időközben a tárgyban történő esetleges változtatások figyelembevételével meg kell várni az országgyűlési határozat időpontját. Azaz azt a napot, amikor az országgyűlési deputáció az uralkodó elé terjeszti a vármegyékről szóló munkálatait.

3

3 A nádori javaslatot, és a kancelláriai felterjesztést tehát a bécsi udvar és a kabinet tehát egyszerűen félretolta. A vármegyei tisztújításokkal kapcsolatos sürgős intézkedések ekképpen elmaradtak. A tárgyat érintő problémahalmaz, azaz: az az építőszékek lefolytatásának módja, a tisztújításokon tapasztalható 3

2 Erdődynek az alsónemességről kifejtett lesújtó álláspontját vö. a nádornak néhány évvel ezelőtti, ugyanerről a társadalmi rétegről készített hasonló megítélésű jellemzésével: JNI III. 534-535. 3

3 Ld. erről: uo. 294. 80