Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" és a megválasztott tisztviselők nevét kell fel tüntetniük, hanem azok jellemzését, ügybuzgalmát, különös érdemeit stb. is részletezniük szükséges. Ezeknek a jelentéseknek a birtokában azután ellenőrizni lehetne: vajon a főispán valóban ismerte-e az általa kandidált személyeket és azokat, akik ténylegesen vállalni kívánták a rájuk bízott szolgálatot; végül pedig azt, vajon a legalkalmasabb személyeket jelölte-e a tisztségekre. A nádor az előterjesztésében tett észrevételeket és javaslatokat összegezve úgy ítélte meg, hogy azok érvénybe léptetésével nemcsak a vármegyei magisztrátusi választásokat lehetne megtisztítani az azokba befurakodó visszaélésektől, hanem a vármegyei ügyvitelen is javítani lehetne. Egyúttal növelhetőnek vélte az államigazgatás befolyását, valamint felügyeletének kiterjesztését a helyi, azaz vármegyei közigazgatásra. Végül annak a reményének adott hangot, hogy az uralkodó szívén fogja viselni javaslatait és a helyzet jobbítása végett is minél előbb meg fogja tenni a megfelelő intézkedéseket. I. Ferenc a nádor előterjesztését véleményezésre átadta Erdődy kancellárnak, aki egy jó hónappal később részletes jelentést küldött a királynak.

3

0 Az uralkodó, miután áttanulmányozta Erdődy felterjesztését, azt megvitatásra a kancelláriai tanács elé utalta. A tanácskozáson

3

1 Erdődy korábbi álláspontját mintegy megismételve, ellenezte, hogy a főispánok állandóan a rájuk bízott vármegyében lakjanak. Erre a célra ugyanis szerinte nem állnak rendelkezésre megfelelő lakóépületek; újakat építeni pedig igen költséges lenne. Ráadásul ilyen kötelezettség, illetve feltétel mellett kevés olyan embert lehetne találni az alkalmas személyek között, akik készek lennének a főispáni hivatalt viselni. Különben is, a vármegyei igazgatás az alispánok és a többi tisztségviselő feladata. A főispánoknak tehát szükségtelen a vármegyei közgyűléseken jelen lenniük és a felügyeletet gyakorolniuk. Hasonlóképpen nem szükséges a kisgyűléseken részt venniük, ugyanis az ezeken tárgyalt ügyek a közgyűléseken szintén szóba kerülnek. Félő továbbá, ha a főispánok állandóan vármegyéjükben tartózkodnának, hogy közöttük és a vármegyei tisztviselők között egyfajta baráti viszony alakulna ki, ami kormányzati szempontból egyáltalában nem kívánatos. Egyébként a megfelelő lakás hiánya nem kellő indok arra, hogy a főispánok ne jelenhessenek meg a vármegyei közgyűléseken. Erdődy egyetértett a nádorral viszont abban, hogy mindazok, akiket állami szolgálataik, elfoglaltságaik nem akadályozzák, évenként látogassanak el vármegyéjükbe és tegyenek tapasztalataikról jelentést. A kancellár egyúttal kívánatosnak tartotta, hogy tegyék közzé, miket kell ezen utazások alkalmából a főispánoknak megfigyelni. Erdődy azonban — nádorral szemben — határozottan ellenezte, hogy az állami hivatalokat viselő főispánokat kizárják megbízatásukból. Ugyanis ők az ország ügyeit és a felsőbb (királyi) álláspontokat alaposabban ismerik és nagyobb tekintélyük van 3

0 MOL, A 39 1810. No. 9499. (Wien, 7. September, 1810.) - Domanovszky nem foglalkozik a jelentéssel, csupán utal rá. Ld. ezt: JN1IV. 293. 3

1 Mivel az eredeti tanácsülési jegyzőkönyv ma már nem áll rendelkezésre, annak tartalmát röviden Domanovszky kivonata alapján foglaljuk össze. Ld. ennek részletes ismertetését: JNIIV. 293-294. 79