Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soó

s Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" fajúit", és a kabinet, ahelyett, hogy csírájában fojtotta volna el az erkölcsi életnek ezen „mételyeit", azokat „önkényével éppen előmozdította".

9 A 20. század elején Mályusz Elemér nagyhatású, de vitákat és indulatokat is gerjesztő, a nemesség 18. század végi, 19. század eleji politikai, társadalmi helyzetét vizsgáló tanulmányában az alsó- vagy kisnemességet a tisztújításokban játszott szerepét árnyaltabban ítélte meg. Jóllehet ő sem mentette fel a nemesi alsórétegeket a botrányos jeleneteket gyakran nem nélkülöző építőszékeken tanúsított, már a kortársak által is elítélt visszatetsző viselkedése alól, de rámutatott arra, hogy ennek a rétegnek a szavazataiból mind a kormányt támogató pártok, mind pedig a liberális érzelmű és gondolkodású ellenzék egyaránt hasznot húzott úgy a vármegyei tisztségviselők, mint később az országgyűlési követek megválasztásakor. Mályusz arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormányzat a a szavazók körének kibővítésével széles tömegeknek adott lehetőséget a közügyekbe beleszólásra, és ez megfelelt a lassan kibontakozó demokratizálódás új európai irányának. Ráadásuk azokról a társadalmi elemekről volt szó, amelyeknek előbb-utóbb le kellett mondaniuk kiváltságaikról.

1

0 A két világháború közötti történetírás nagyhatású szintézisében, a Magyar történetben, Szekfű Gyula visszatért a Horváth és Ballagi által képviselt sarkított állásponthoz, azaz szintén negatívan ítélte meg a rendelet bevezetését, és abban egyértelműen az alsó- és kisnemességnek a politikai közéletbe történt tömeges bevonását látta.

1

1 Az utóbbi évtizedeknek a témával foglalkozó vagy azt érintőlegesen tárgyaló történeti és társadalomtörténeti szakirodalma, kevés kivételtől eltekintve — elsősorban az alapkutatások elmaradása miatt — alapjában véve nem tudott vagy nem akart szakítani a Horváth- és Ballagi-, illetve Szekfű-féle felfogással. Közülük első helyen említhető Degré Alajos, aki levéltári forrásokra is támaszkodva bár több tanulmányt szentelt a jelzett időszak vármegyei életének, ennek keretében pedig a vármegyei választásoknak és szavazási rendnek. A restaurációs rendeletben az udvarnak azt a burkolt szándékát látta, hogy a kormányhű erők a vármegyékben megvásárolható szavazatokhoz jussanak, és ekképpen vigyék keresztül a kabinet politikai akaratát a közigazgatást „mindaddig kézben tartó birtokos nemességgel szemben".

1

2 Moritz Csáky szintén a Horváth-Ballagi-féle felfogáshoz, illetve a két világháború közötti történetírás álláspontjához nyúlt vissza, kijelentve, hogy a restaurációs rendelettel az udvar lényegében kötelezte a bocskoros nemességet arra, hogy részt vegyen a vármegyei tisztújító közgyűléseken és leadja szavazatát. Elismerte ugyan; az alsó nemességnek de iure mindig megvolt a jussa arra, hogy 9 KFL XVI. [Bevezetés], XXXIV-XXXV. 1

0 MÁLYUSZ, 1923-1924, 41-53. Vö. erről még KÓSA, 2001. 173. Kósa Mályusznak ez utóbbi megállapításával kapcsolatban utal arra, hogy a korabeli nyugat-európai országokban a szavazásra jogosultak szűk körének bővítése nem rendi alapon, hanem polgári cenzussal történt. 1

1 SZEKFŰ, 1936. IV. 123. 12 DEGRÉ, 1973/A. 121. 69