Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények előjogának birtokában éljen szavazati jogával, de erre 1819 előtt kevesek vállalkoztak. A rendelet alapvetően „a regionális politikai élet passzív, de potenciális faktorát mozgósította és a kormányzat ekképpen érdekeit az ellenzékkel helyezhette szembe".

1

3 A Magyarország 1790 és 1848 közötti történelméről készült szintézisben Vörös Károly a kisnemesség politikai és társadalmi nézeteinek sokoldalú elemzésében elsődlegesen ennek a rétegnek a politikailag objektív érdektelenségére hívta fel a figyelmet. Ti. a kis- és bocskoros nemességnek ebből, továbbá a műveletlenségéből és vagyontalanságból fakadt a polgári átalakulás égető kérdései iránti közömbössége. Az 1819. évi restaurációs rendelet viszont Vörös szerint is kitűnő alkalmat kínált e társadalmi réteg tagjainak „egyetlen értékes tulajdonuknak, nemesi szavazatuknak árúba bocsátására". Ez a kis- és bocskoros nemesség a „közömbös értelmi alapú argumentációra" hajlás elvét azonban a vármegyei építőszékek alkalmával mintegy feladva, elsősorban érzelmi alapra helyezkedve szívesen hajlott a szemben álló felek által oly előszeretettel alkalmazott, mértéktelen etetésben-itatásban megnyilvánuló korrupcióra.

1

4 A legújabb kutatások — egy-két kivételtől eltekintve — a kérdés vizsgálata kapcsán szintén nem tudtak Horváth Mihály, illetve Ballagi Géza „köpönyege alól kibújni". Az egyik álláspont szerint a „közfelkiáltásos, mérlegeléses tisztújítási eljárást" felváltó 1819. évi rendelet „a megyei elitet az ingadozó és irányítható parasztnemesi többség szavazatának rendelte alá". Sőt, ez a választási mód egyenesen „a megyei politika demoralizálódásával járt".

1

5 A másik a rendeletben olyan eszközt látott, mellyel „a főispán a kisnemesség tömegeit" felhasználhatta „a hagyományos megyei vezetőréteg visszaszorítására".

1

6 Sőt a rendelet „alkalmasnak látszott a nemesi politizálás morális lejáratására, hiszen a tisztújítás így hamar pártcsaták, vesztegetések, duhaj eszem-iszom, verekedésekkel járó korteskedések alkalmává vált".

1

7 Egy további álláspont szerint a restaurációs rendelettel „lehetővé vált a szegényebb nemesek korrupciós szavaztatása, és a főispán vagy az őt helyettesítő adminisztrátor a megyékben hangadó jómódú birtokos nemességgel szemben [...] hatékony ellentábort szervezni".

1

8 Mások Degré fent említett álláspontjához kapcsolódtak. Részint úgy látták, a bécsi udvar a rendelettel a vármegyei birtokos köznemesség politikai megerősödését akarta meggátolni azzal, hogy vele szemben az alsó- és bocskoros nemességet mintegy mozgósító erőként állította.

19 Részint pedig a bécsi abszolutista kormányzat a rendelkezéssel „a rendi sérelmi politikát folytató táblabírák súlyát, megyei befolyását a pauperizálódó »kisne« CsÁKY, 1981.114-115. 1

4 MOT I. 500. 1

5 DOBSZAY, 2000. 21. Ld. ugyanezt az álláspontot még: DOBSZAY, 1994. 212-213. 1

6 PAJKOSSY, 2003.149. Vö. erről még: KATUS, 2007. 592. 1

7 DOBSZAY, 2002. 340. VÖ. az ezzel megegyező véleményt: KRISTÓ-BARTA-GERGELY, 2002. 381. 1

8 CSORBA-VELKEY, 1998. 82. 1

9 MOLNÁR, 2003.388. 70