Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SCHRAMEK LÁSZLÓ PÉTER: Adalékok a megyei adókezelés 18. század eleji gyakorlatához

Közlemények szetbeni ellátásával egyenlítette ki, csak a fennmaradó hányadot kellett készpénzben a megyei pénztárakba juttatni. Az egyéni adóterhek megállapítása A lakók egyéni adófizetési kötelezettségének meghatározása az ország különböző vidékein eltérően alakult. A török hódoltságban a felszabadulás előtt sem a megye, sem a földesurak nem tudták érdemben befolyásolni a mezővárosi és falusi önkormányzat adóigazgatási hatáskörét. A községi bírák feleltek a rovásba kerülő adatok helyességéért és az ő feladatuk volt az adó vármegyei tisztviselők számára történő kézbesítése.

12

0 A hódolatlan vidékeken és a török kiűzése után a felszabadult országrészek jelentős területein is a nagybirtokok hatáskörébe került a települési adókivetések elkészítése. A földesurak az uradalmaikra eső adót saját összeírásaik alapján vetették ki a községekre, és a bírák csupán a településeken belüli felosztást végezték.

12

1 Az országgyűlés a nagybirtokok szokásokon alapuló jogát 1647-ben tudomásul vette és 1723-ban megerősítette.

122 Ezek alapján úgy tűnik, hogy a falusi bírák döntöttek a lakosok egyéni terheiről, de nem tudjuk, hogy milyen szempontok alapján. A 18. század első felében a községek adókezelési helyzete nem volt ilyen egyértelmű. Az uradalmak ugyanis nem fedték le az ország jelentős részét, és e területeken legtöbbször a nemesi közgyűlés is beleszólt a lakosok közterheinek megállapításába. Liptóban — és talán Komárom megyében is — a vármegye képviseletében a szolgabírák ítéltek arról, hogy az egyes lakosoknak mennyi adót kell fizetniük, ha a községi társbirtokosok nem tudtak megállapodni a kérdésről.

12

3 Szepes megyében a jobbágyoknak 1747-től a hadiadó felét részben a birtokolt telkük nagysága, másik felét a vagyonuk után kellett fizetniük. Ha a falvak társbirtokosai nem tudtak megegyezni az adófelosztásról, akkor a fentebbi példákhoz hasonlóan a szolgabírák vagy helyetteseik határozata zárta le a vitát. A megyei tisztviselők akkor is megkerülhetetlenekké váltak, ha egy településen nem lakott földesúr.

12

4 E megyékben tehát alapvetően a birtokos nemesség feladata volt az adókivetés szabályozása, és a megyei igazgatás a vitás esetekben avatkozott közbe, a községi bíróknak itt valószínűleg nem volt tennivalójuk. A török hódoltság idején — de fentebbi példákkal ellentétben azt követően is — Pest megyében is a bírák szerepe lehetett döntő az egyéni adókivetés elkészí12

0 EMBER, 1946.236. *

2

1 KÁLLAY, 1980.192-193. 12

2 CIH CD, 1647. évi XXXVII. tc. és 1723. évi LXIII. tc. 12

3 KOLOSVÁRI-ÓVÁRI, 1885-1904. IV/1. Liptó megye, 1725. 698.; Uo. V/l. Komárom megye 1698. 240. Komárom megye 1698. évi meglehetősen szűkszavú statútuma szerint a szolgabírák feladata volt az arányos adókivetés biztosítása. Feltehetően ez a községen belüli adókivetésre vonatkozik, mivel a megyei települések közötti adófelosztás a közgyűlések feladata volt. 12

4 Uo. II/l. Szepes megye, 1747. IV. 459. 52