Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SCHRAMEK LÁSZLÓ PÉTER: Adalékok a megyei adókezelés 18. század eleji gyakorlatához

Schramek László Péter: Adalékok a megyei adókezelés 18. század eleji gyakorlatához megfelelő adatokat vallják be. A lakók vagyonára és jövedelmére vonatkozó információkat tehát nem minden helybeli kikérdezésével jegyezték fel.

11

2 A bevallás személyi és települési összesítő táblázatokban is elkészült, amelyek a településenkénti adókivetés alapjául szolgáltak. A javaikat hamisan bevalló személyeknek különböző büntetésekkel kellett számolniuk: Pest megyében 1700-ban 12 forint bírságot szabtak ki rájuk.

11

3 A csalókat később botozásra és a letagadott javak jegyzékbevételére ítélték.

11

4 Az adatok helyességéről csupán alkalomszerűen kellett megbizonyosodniuk az összeíróknak.

11

5 Másutt a letagadott javakat közcélra lefoglalták.

11

6 Elvétve előfordult — pl. Pest megyében 1728-ban —, hogy a megyei hatóság a települési elöljáróktól az összeírás szokott formájában kérte be az adókivetéshez szükséges adatokat, azaz a községi bíró végezte el a szolgabírák munkáját.

117 A 19. századi emberek számára annyira kézenfekvő lett az adatfelvétel ismertetett módozata, hogy a rendszernek nevet adó dica szót tévesen a latin dicere „mondani" igéből vezették le.

11

8 A különböző adatfelvételek pontosságában joggal kételkedtek az adórendszer alkalmazói, miként azt a Helytartótanácsnak szóló levelében Heves, Esztergom, Nyitra és Fejér megye nemesi közössége írta. A parasztság adóelkerülési törekvéseire számos példát lehet sorolni. A falusiak a 19. századi Szatmár megyében a terméseredményeknek csak a felét vagy harmadát vallották be a megyei tisztikar becslése szerint.

11

9 Az összeírások végrehajtása a szűkszavú magyar törvényeknek megfelelt, de a települések arányos adóterhelését nem tudta biztosítani. A községek fizetési kötelezettségét a dicális rendszerben az alábbiak szerint határozták meg: az öszszeírt vagyontárgyakat a megyékben használt kulcs szerint dicákba sorolták és településenként összesítették. Ezt követően a törvényhatóságra háruló adóöszszeg ismeretében a nemesi közgyűlések döntöttek a rovásonkénti közteher mértékéről. Az iménti adatok ismeretében a helységek adóterhe kiszámíthatóvá vált. A lakosság a befizetendő összeg egy részét, esetleg egészét a katonaság termé11

2 Egyes feltételezések szerint az 1715. évi regnicoláris összeírás biztosai a lakosokat egyesével kérdezték ki. (ld. ACSÁDY, 1896.15.) Erre azonban a rendelkezésre álló rövid idő miatt nem volt lehetőség. (ld. DÁVID, 1957.151.) Az adatfelvételek tényleges menetére vonatkozóan ld. N. KISS, 1980. 109. és ZSOLDOS, 1842. 7. skk., A 19. századi jogi irodalom szerint a bevallott adatokat törvényes ok nélkül elutasítani tilos volt. Ilyen okok között lehet példaként felsorolni, ha az elöljárók az előző évben rögzített adatoknál kevesebbet diktáltak be (ld. ZSOLDOS, 1842. 7.). 11

3 BOROSY, 1986. 3585. regeszta. 11

4 PML, IV. 1-d. 1736 No 3.1. f. 11

5 Uo. 1736 No. 3.11. f. Ez a dokumentum egy 1726 után készült összeírói utasítás másolata. 11

6 KOLOSVÁRI-ÓVÁRI, 1885-1904. IV/1. Esztergom megye, 1691. 515.; Uo. Liptó megye, 1698. 566.; Uo. V/L. Fejér megye, 1694. III. 228. Uo. Sopron megye, 1703. 269. 11

7 PML, IV. 23-a. CP II. 114. Az 1728. évi összeírás települési ívein a községi bíró aláírása és a település pecsétje szerepel. 11

8 ZSOLDOS, 1842. 8. A dica szó ókori jelentése per, amely számottevő jelentésmódosulás után kapta a magyarországi latinságban a rovás és adó értelmet. 11

9 KÖLCSEY, 1960. 30. skk. 51