Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Irodalom - A Magyar Katolikus Püspöki Kar tanácskozásai 1949-1965 között. Dokumentumok. Szerk.: BALOGH MARGIT. Budapest, 2008. I—II. köt. 702 + 772 o. (Ismerteti: SZABÓ CSABA)

Irodalom МЕТЕМ kiadójához került. О kérte fel Balogh Margitot, hogy rendezze sajtó alá a Borovi József után maradt iratokat. Az ismert egyháztörténész alapos felkészültséggel, kutatói alázattal és pontossággal átalakította, kiegészítette az örökölt anyagot. Feltűnt neki, hogy jelentős hiátusok maradtak a szövegben, és „nyomozásba kezdett". Végiglátogatta az egyházmegyei levéltárakat, a pannonhalmi és a piarista levéltárat, engedélyt szerzett a Magyar Katolikus Püspöki Kar irattárában történő kutatásra, átnézte a Magyar Országos Levéltárban őrzött egykori Állami Egyházügyi Hivatal iratait is, sőt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fennmaradt jelentéseket is a püspökkari tanácskozásokról. A Borovi-hagyaték mellett tucatnyi levéltárban és irattárban végzett kutatást. Mindebből kitűnik, hogy jelen kötetben a 16 év 127 jegyzőkönyvének egybegyűjtése komoly feladatot rótt Borovi József mellett Balogh Margitra is. A 20. század második felének egyháztörténetében kicsit is járatos olvasó azonnal sejtheti, hogy még az iratőrzők legjobb szándéka és segítség ellenére sem volt egyszerű a dokumentumok felkutatása. Már Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek elnöklete alatt (1945-1948) részben szokássá vált, hogy — tartva a kommunista párt éberségétől és az államvédelem „füleitől" — közvetlenül a püspöki kar gyűlése előtt hirtelen megváltoztatták az ülés helyszínét. A bíboros letartóztatása és elítélése, majd az elnökként őt követő Grősz József kalocsai érsek letartóztatása és elítélése után (1951) még inkább hatott a félelem. Nem is rögzítettek minden alkalommal jegyzőkönyvet, de legalábbis nem került minden tárgyalt kérdés jegyzőkönyvezésre, hogy később ne lehessen bizonyítékként felhasználni azokat az egyház ellen. Az alapos kutatás a lehető legszélesebb forrásbázist tárta fel, így alakult ki a kötet szerkezete: a részletes és hiteles jegyzőkönyvek mellett közlésre kerültek egyéb dokumentumok is (pl. a tanácskozásokon résztvevő ordináriusok privát jegyzetei, feljegyzései, továbbá a püspökkari körlevelek, nyilatkozatok és néhány pápai dokumentum, valamint az államvédelem, állambiztonság jelentései). A két kötet segítségével megbízhatóan rekonstruálni lehet a vizsgált időszakban tartott valamennyi püspökkari tanácskozást. Megismerhetjük a tárgyalt témákat és a résztvevőket. A kiadvány külön érdeme a teljességre törekvő forráskritikai szöveggondozás, a gazdag, 1500 tételt meghaladó jegyzetapparátus és a közel 200 oldalt kitevő függelék, amelyben az alapos és jól használható mutatók (tárgy-, név- és külön annotált névmutató, továbbá idegen szavak, kifejezések és intézménynevek magyarázata) mellett Borovi József két tanulmánya (a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1945 és 1976 közötti elnökeiről, továbbá a Magyar Katolikus Püspöki Kar konferenciáinak időpontjairól szólók) és két jegyzék (a püspökkari körlevelek 1949-1965 között és a püspökkari nyilatkozatok 1949-1965 között) is megkönynyíti a könyv használatát, értését. Meg kell említeni még Balogh Margit két segítőjének, Rosdy Pálnak és Gárdonyi Máténak a nevét is, akik szakértelmükkel, 399