Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Irodalom - GARADNAI ZOLTÁN: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1963-1968). Budapest, 2008. 514 o. (Ismerteti: PRITZ PÁL)

Irodalom egyházjogi, egyháztörténeti ismereteikkel és az egyházi latinban való jártasságukkal nagymértékben segítették a szerkesztő munkáját. Elsőrangú, precíz szakkönyvet vehet kézbe az olvasó. Meggyőződéssel állíthatom, hogy a történészek, egyetemi, főiskolai hallgatók és az egyházi közelmúlt iránt érdeklődő laikus olvasók is nagy haszonnal forgathatják a könyvet, és joggal várhatják el a hasonlóan színvonalas folytatást. Remélhetőleg nem telik el újabb 12 év, amíg megjelennek a rendszerváltozásig terjedő időszak jegyzőkönyvei. Szabó Csaba GARADNAI ZOLTÁN IRATOK A MAGYAR-FRANCIA KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉHEZ (1963-1968) Budapest, 2008. (Magyarország és a világ. Diplomáciatörténet) 514 o. E könyv, mint minden jó munka, számos kérdést vet fel. Kérdezhetjük, hogy a diadalmas digitalizálás korában mi értelme lehet kiadni hagyományosan, tehát papíralapon egy több mint félezer oldalas, dokumentumgyűjteményt tartalmazó könyvet, amely a magyar külpolitika egyetlen relációjából merít és ott is csupán hat esztendő históriájáról tudósítja az olvasót. Az első válaszom roppant egyszerű. (Lesz még egy másik is.) Emberek és nem racionalizált robotok vagyunk, emberek, akiknek génjeibe több mint félezer esztendeje ivódott bele a könyv szeretete. Meglehet, félezer esztendő múlva az efféle kérdésre merőben más lesz a válasz, de addigra már bizonyosan nem leszünk itt. Kétségkívül koradekvát válaszommal tehát vélhetőleg nem tévedek, ha azt mondom, hogy nékünk kimondott örömet okoz kézbe venni egy testes könyvet, amelynek nem csupán kellemes benyomást kelt a borítója, ám annak okán is jó érzést okoz, hogy ebben a kissé ötletszerűen szerkesztett sorozatban végre lett valami vizuális állandóság, hiszen a magyar-szovjet kapcsolatok iratait tartalmazó kötettel (Iratok a magyar-szovjet kapcsolatok történetéhez. 1944. október-1948. június. Szerk.: VIDA ISTVÁN. Bp., 2005.) azonos a most kezünkben lévő mű külleme. Azt azonban egyáltalán nem tartottam volna rossznak, és vélhetőleg még a rideg anyagi szempontok mérlegelése nyomán is megkockáztatható, hogy lehetett volna a hátsó borítóra egy tasakot ragasztani és abba elrejteni egy digitális korongot. Mert az bizonnyal további segítséget nyújthatna a kötet használhatóságának fokozásában. Hadd említsek erre itt most azonnal és konkrétan egyetlen példát. A munka egyik — napjainkban nem éppen gyakori — erénye, hogy nem csupán név-, de tárgymutatója is van. Ebben a körben abszolút felesleges lenne ecsetelni az effajta mutatók fontosságát, miközben hányszor lesz magas a vérnyomásunk attól, hogy egyébként rangos tudományos munkákat nem ritkán 400