Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Irodalom - SZABÓ FERENC: Két és fél évszázad az Alföld történetéből (Válogatott tanulmányok). Szerk.: ERDÉSZ ÁDÁM-BLAZOVICH LÁSZLÓ. Szeged, 2008. 438 o. (Ismerteti: G. VASS ISTVÁN)

Irodalom és a közutak lassú korszerűsítését, a kereskedelem és a pénzügyi élet megélénkülését, egyes településeken a városiasabb külsőt kölcsönző épületek, sőt városrészek megjelenését stb. Ennek alapján — főleg a dualizmus időszakát — szintén az ország más vidékeihez való sikeres felzárkózásként, vagy legalábbis lépéstartásként jellemzi. Rámutat azonban, hogy mind saját, korábban elért fejlődési szintjéhez, mind az ország más tájegységeihez képest az Alföldön a fejlődés lelassult, ellentmondásosabbá vált. Ennek legfőbb okát egyrészt abban látja, hogy a jobbágyfelszabadítás a nagybirtokrendszert jórészt érintetlenül hagyta, és a földtulajdonlás szerkezete a második világháborúig csak kis mértékben változott. Talán ennél is nagyobb fékezőerőt jelentett, hogy mind a nagybirtokok, mind a parasztbirtokosok — néhány mezőváros modernizációs törekvéseit kivéve — meglehetősen konzervatív gazdálkodást folytattak. Az agrárágazatban a szántóföldi termelésre koncentráltak, és azon belül is hosszú évtizedeken keresztül a kenyér- és takarmánygabona termelése maradt az elsődleges. Lassú volt az állattenyésztés korszerűsödése, alig növekedett az ipari növények, illetve a kertészeti kultúrák aránya, és így az ezekhez kapcsolódó feldolgozóipar is csak a 20. század elején jelent meg. A két világháború közötti időszakban további gondot okozott, hogy az újonnan megvont országhatárok sok tekintetben megbontották a tájegység addig többé-kevésbé szervesen fejlődő gazdasági és társadalmi struktúráját. Valamelyes gazdasági fellendülés csak az 1920-as évek közepén következett be, amit az 1935-ig elhúzódó mély válság, illetve a háború előtti újabb fellendülés követett. Újdonságként említi a szerző az Alföldnek mint tájegységnek a kormányzati politikában történt akkori „felértékelődését". Az Alföldfejlesztő elgondolásokból azonban csak nagyon kevés valósult meg. Szabó Ferenc az 1945 utáni korszak agrártörténetéből csak a földreform végrehajtását vizsgálta részletesebben. E téren végzett kutatásainak eredményeit foglalta össze a kötetben is közölt A földreform mérlege a Viharsarokban című tanulmányában. Itt érdemes azonban arra is utalni, hogy — noha a 20. század második fele láthatólag nem tartozik kifejezetten kutatási érdeklődésének körébe, azért időnként el-elkalandozik, és a későbbi történések értelmezésére is vállalkozik, jelezve, hogy számára a történelem, mint kutatandó és feltárandó jelenség sem 1945-tel, sem 1950-nel, de még 1989-cel sem ér véget. 2001-ben, egy helyi folyóiratban jelent meg Békés megye mezőgazdasága és parasztnépe a huszadik században. Néhány tanulság az ezredfordulón című írása. Fejtegetéseit e cikkében — a 2000-ben végrehajtott országos mezőgazdasági összeírás adataira alapozva — azzal a meglepő állítással zárja, hogy a termőföld birtoklását illetően a rendszerváltozást követő egy évtized elegendő volt ahhoz, hogy Békés megyében ismét létrejöjjön egy olyan egészségtelen birtokstruktúra, amely meglepően hasonlít az 1895. évi, illetve az 1935. évi statisztikai összeírásban regisztrált birtokviszonyokhoz. Békés megyében, 2000-ben 62 604 egyéni gazdaság és 511 gazdasági szervezet folytatott mezőgazdasági tevékenységet. A parasztgazdaságok több mint fele (56%-a) egy hektáron vagy annál kisebb területen gazdálkodott. Az 1-5 hektáros gazdaságok aránya 22%, az 5-50 hektárosoké 12,5%, míg az 50 hektár 393